Miut�n Tom v�gre mag�ra hagyta, lement a konyh�ba, hogy megter�tsen az eb�dhez. Hab�r ahogy eddig megismerte a f�rfit, neki egy v�ly� is t�k�letesen megteszi. Ez a gonosz gondolat m�ris jobb kedvre der�tette. Ezt a p�r �r�t m�r kib�rja vele, t�bb� �gysem lesznek kettesben. Mindketten dolgozni fognak �s a munkak�r�k enn�l elt�r�bb m�r nem is lehetne. Azt�n ha v�gzett, m�r itt sem lesz, nem fog t�bb vizet zavarni.

-           Azt hiszem, ez a kaja lesz! – sz�lalt meg m�g�tte Tom, amikor megsz�lalt a cseng�.

-           Maga mi�ta �csorgott...

-           Nyitom!

-           Na de... – Tom elt�nt, Joant pedig ott hagyta d�bbenten a konyh�ban. Mi�ta �csorgott ott Tom �s n�zte, amint � ter�t, �s hogy k�pzeli, hogy ajt�t nyit az � h�z�ban? M�g � a h�ziasszony. �s vajon hogy k�pes ilyen otthonosan �rezni mag�t m�ris egy idegen k�rnyezetben? �s mi�rt nincs rajta m�g mindig p�l�? �s mi�rt nem vette �szre eddig �sszek�t�tt l�fark�t. �s mi�rt tal�lja azt vonz�nak? Ezernyi k�rd�s �tl�tt fel benne p�r m�sodperc alatt, m�g utol�rte a f�rfit, aki a fut�r l�nnyal fl�rt�lt �ppen az ajt�ban.

-           K�sz�nj�k, hogy ilyen hamar kif�radt! – mosolygott r� Tom.

-           Hamar? – jegyezte meg Joan, valami�rt nem tetszett neki az, ahogyan az a n� Tomra meresztette �hes szemeit.

-           A t�bbit tartsa meg! – nyomott a kez�be egy mar�k p�nzt a f�rfi.

-           K�sz�n�m! – vigyorgott r� a l�ny, s Joan ekkor v�gta be el�tte az ajt�t �s m�rgesen visszacs�rtetett a konyh�ba.

-           Hm, finom illata van... – �rkezett meg az �tellel Tom is.

-           Az �telre gondol, vagy arra a kisl�nyra?

-           Kisl�ny?

-           Alig volt 15 �ves, m�gis �gy fl�rt�lt mag�val, mint egy....

-           Micsoda?

-           Maga pedig m�g b�tor�totta is.

-           A borraval�val?

-           Majdnem t�bbet adott, mint amennyi maga az �tel �ra!

-           El�sz�r is m�r nagykor� volt, m�sodszor pedig tudom milyen az, ha valaki m�g keresg�li az �tj�t, de k�nytelen addig is valami alkalmi munk�val be�rni.

-           Ugyan... Mennyire lehet megterhel� elvinnie valamit egy adott helyre?

-           Nem ez a l�nyeg. Azt hiszi mag�nak nehezebb az irod�ban? Azt sem tudom, hogy nem sz�z kil� m�g, annyit �l a g�p m�g�tt eg�sz nap. �r�k rejt�ly, mit�l ilyen szexi, b�r volna egy tippem.

-           Hallani sem akarom.

-           Az ap�m biztosan nem hagyja mag�t elkan�szosodni.

-           Nem tudom, mire c�loz, de...

-           Dehogynem.

-           �n nem... mi nem... �n �s az apja nem �l�nk szexu�lis �letet.

-           Persze, hogy nem! – mosolygott r� Tom.

-           Sosem tenn�m meg vele, ugyanis csak bar�tok vagyunk �s �zlett�rsak. Tisztelem �t, �s ezen k�lcs�n�s tisztelet semmif�le szexu�lis szolg�ltat�son sem alapszik.

-           Ez igaz�n megnyugtat�!

-           Ugyan mi�rt?

-           El�g bizarr lenne, ha olyan n�vel fek�dn�k le, aki m�r az ap�mnak is megvolt.

-           Maga... – Joan keze nagyot lend�lt, de nem el�g gyorsan ahhoz, hogy Tom arc�n csattanhasson, mert a f�rfinak siker�lt elkapnia �s ann�l fogva mag�hoz r�ntania a n�t.

-           Hamarabb, mint gondoln�!

-           Maga undor�t�... – sz�rte a fogai k�zt Joan �s igyekezett olyan megvet�en r�n�zni, ahogyan csak lehetett.

-           Hmm... – egy gyors �s durva cs�k ut�n hagyta mag�ra �t – Megv�rom, m�g lehiggad, de nekem is hagyjon eb�det! – sz�lt m�g vissza �s m�r ott sem volt.

Joan k�pni-nyelni nem tudott, m�r sokadszorra, pedig alig egy �r�ja ismerte Tomot. D�h�sen kidobta a kuk�ba az �telt �s ez�rt nem is volt b�szke mag�ra, de a tudat, hogy most j�l kisz�rt a f�rfival, egy kicsit seg�tett. T�le �hen is pusztulhat. Felkapta a slusszkulcs�t, hogy elmenjen egy �tterembe eb�delni, de esz�be jutott, hogy a kocsihoz bizony el kell mennie a gar�zsig... el az udvar sz�l�n v�gig... Tom mellett.

-           Elmegy? – k�rdezte odakint a f�rfi, de Joan igyekezett r� sem heder�teni, csak szedte a l�bait tov�bb. – Modortalans�g a s�ketet j�tszani, nem gondolja?

-           M�g maga besz�l nekem a modortalans�gr�l! – fordult fel� d�h�sen, de azon nyomban el is s�padt – K�gy�!!! – ugrott fel Tom karjaiba r�m�lten �s szorosan �sszeszor�totta szemeit.

-           K�gy�? Hol?

-           Ott, ott, ott l�ttam! – mutatott a f�rfi h�ta m�g� az egyik bokor fel� Joan �s m�g er�sebben kapaszkodott. Arc�t a nyak�hoz f�rta �s az eg�sz teste reszketett.

-           Nyugodjon meg... – simogatta a h�t�t Tom, er�sen k�szk�dve nevethetn�kj�vel.

-           Ott volt �s nagy volt �s... jaj Istenem...

-           M�r elment... – nyugtatgatta – Val�sz�n�leg jobban megijedt, mint maga...

-           Nem hiszem... biztos elment?

-           Tovaszisszent...

-           Hhh... – kinyitotta szemeit �s feln�zett Tomra – Akkor j�.

-           J�l van? – r�ncolta a homlok�t aggodalmaskodva.

-           Igen, csak... tegyen le, tegyen m�r le!

-           Maga ugrott r�m. – engedelmeskedett a f�rfi mosolyogva.

-           Ne vigyorogjon... – igazgatta meg koszt�mj�t Joan �s gyors l�ptekkel a kocsin�l termett, felt�pte az ajt�t �s be�lt.

-           L�tja, nem is kellett sokat v�rnom, hogy a karjaimba vesse mag�t! – kiab�lt ut�na Tom, de Joan m�r r� sem figyelve kihajtott a kapun.