- llj, llj! – tolta el magtl Tomot a n, amikor az mr kszlt lesprni az asztalrl mindent.
- Nem hagyom, hogy meggondold magad... – cskolt Helen nyakba.
- Nem, gy rtem... itt? Biztos?
- Igazad van... – shajtott fel a frfi s zaklatottan hajba trt – Nem akarom, hogy ami kztnk van, csak egy hirtelen felindulsbl megtrtnt valami legyen.
- Pedig elg hirtelen trtnt, az biztos.
- Hozzm! – ragadta meg a kezt s kihzta onnan.
- Fnk? – nzett rjuk Jimmy meglepetten.
- Ma te zrsz! – szlt oda gyorsan Helen kuncogva, s Tom mr tovbb is hzta maga utn ki az utcra.
- Ht ez fura volt... – lt le a pulthoz Jimmy – Ti is... ti is furnak ltttok Helent? Mintha...
- Boldog lett volna! – mosolyodott el Molly.
- Bolond vagy! – nevetett fel Helen, amikor Tom becsukta maguk utn laksa ajtajt.
- Nem, csak nem akarom, hogy meggondold magad.
- Tom!
- Mert akkor kiakadnk s...
- Tom. – szortotta meg a karjt, hogy vgre lefkezzen – Nyugi. Nem fogom.
- Akkor j... – cskolta meg a nt – Lasstanom kne, igaz?
- Egy kicsit sok vagy, igen. ljnk le... – helyet foglaltak a kanapn s vettek egy mly levegt.
- Biztos nem bntad meg? – emelte ajkaihoz Helen kezt s apr cskokat hintett r.
- Nem. – bjt kzelebb a n- De...
- De?
- De hes vagyok!
- Mris fzk neked valamit! – pattant fel Tom, Helen pedig eldlt a kanapn s csak mosolyogva nzett utna. Lktt...
- Segthetek? – ment ki a konyhba pr perc mlva.
- Ha szeretnl... – vigyorgott r Tom.
- Vakard mr le ezt a kifejezst az arcodrl!
- A boldogsgot?
- Igen.
- Mirt?
- Mert ilyenkor nagyon csillog a szemed s a barna csillog szemek a gyengim.
- ! – lpett kzelebb hozz – Igazn?
- Igazn!
- Hm... – kapott Helen ajkai utn a frfi s jlesen kstolgatta ket, mg leveg utn nem kellett kapniuk.
Vacsora utn a nappaliban csrgtek, beszlgettek s Helen vgre sokkal nyugodtabbnak rezte magt, eltnt belle minden feszltsg. Tommal biztonsgban rezte magt.
- Nagyon csendben vagy... – hzta mg jobban karjaiba a nt, orrval a nyakt cirgatta olykor-olykor elejtve nhny apr cskot r.
- Csak az jutott eszembe, mennyire ms most...
- Ms, mint mikor?
- A megismerkedsnk ta. llandan feszlt voltam.
- szrevettem... – kuncogott – Mert tetszettem neked.
- Vagy mert az agyamra mentl! – mosolyodott el a n gonoszan.
- Melyik az igazsg?
- Taln mindkett...
- Igen?
- Nagyon tetszettl s ezrt az agyamra mentl.
- ! – kapott a szvhez sznpadiasan Tom.
- s azt hiszem, a fogadsnak is annyi...
- Mirt, arrl nem volt sz, hogy kzben nem randizhatok msokkal!
- Vigyzz magadra Kaulitz... – nzett r sszeszklt szemekkel.
- J, j, hivatalosan is vge a fogadsnak! s mi lett az eredmny?
- Mg nem tudni.
Br megegyeztek abban, hogy a fogadsnak vge, de Tom egszen mskpp gondolta. Nem hogy nem volt vge, hanem most kezddtt el csak igazn. Helennel.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
