-           �llj, �llj! – tolta el mag�t�l Tomot a n�, amikor az m�r k�sz�lt les�p�rni az asztal�r�l mindent.

-           Nem hagyom, hogy meggondold magad... – cs�kolt Helen nyak�ba.

-           Nem, �gy �rtem... itt? Biztos?

-           Igazad van... – s�hajtott fel a f�rfi �s zaklatottan haj�ba t�rt – Nem akarom, hogy ami k�zt�nk van, csak egy hirtelen felindul�sb�l megt�rt�nt valami legyen.

-           Pedig el�g hirtelen t�rt�nt, az biztos.

-           Hozz�m! – ragadta meg a kez�t �s kih�zta onnan.

-           F�n�k? – n�zett r�juk Jimmy meglepetten.

-           Ma te z�rsz! – sz�lt oda gyorsan Helen kuncogva, �s Tom m�r tov�bb is h�zta maga ut�n ki az utc�ra.

-           H�t ez fura volt... – �lt le a pulthoz Jimmy – Ti is... ti is fur�nak l�tt�tok Helent? Mintha...

-           Boldog lett volna! – mosolyodott el Molly.

-           Bolond vagy! – nevetett fel Helen, amikor Tom becsukta maguk ut�n lak�sa ajtaj�t.

-           Nem, csak nem akarom, hogy meggondold magad.

-           Tom!

-           Mert akkor kiakadn�k �s...

-           Tom. – szor�totta meg a karj�t, hogy v�gre lef�kezzen – Nyugi. Nem fogom.

-           Akkor j�... – cs�kolta meg a n�t – Lass�tanom k�ne, igaz?

-           Egy kicsit sok vagy, igen. �lj�nk le... – helyet foglaltak a kanap�n �s vettek egy m�ly leveg�t.

-           Biztos nem b�ntad meg? – emelte ajkaihoz Helen kez�t �s apr� cs�kokat hintett r�.

-           Nem. – b�jt k�zelebb a n�- De...

-           De?

-           De �hes vagyok!

-           M�ris f�z�k neked valamit! – pattant fel Tom, Helen pedig eld�lt a kanap�n �s csak mosolyogva n�zett ut�na. L�k�tt...

-           Seg�thetek? – ment ki a konyh�ba p�r perc m�lva.

-           Ha szeretn�l... – vigyorgott r� Tom.

-           Vakard m�r le ezt a kifejez�st az arcodr�l!

-           A boldogs�got?

-           Igen.

-           Mi�rt?

-           Mert ilyenkor nagyon csillog a szemed �s a barna csillog� szemek a gyeng�im.

-           �! – l�pett k�zelebb hozz� – Igaz�n?

-           Igaz�n!

-           Hm... – kapott Helen ajkai ut�n a f�rfi �s j�les�en k�stolgatta �ket, m�g leveg� ut�n nem kellett kapniuk.

Vacsora ut�n a nappaliban �cs�r�gtek, besz�lgettek �s Helen v�gre sokkal nyugodtabbnak �rezte mag�t, elt�nt bel�le minden fesz�lts�g. Tommal biztons�gban �rezte mag�t.

-           Nagyon csendben vagy... – h�zta m�g jobban karjaiba a n�t, orr�val a nyak�t cir�gatta olykor-olykor elejtve n�h�ny apr� cs�kot r�.

-           Csak az jutott eszembe, mennyire m�s most...

-           M�s, mint mikor?

-           A megismerked�s�nk �ta. �lland�an fesz�lt voltam.

-           �szrevettem... – kuncogott – Mert tetszettem neked.

-           Vagy mert az agyamra ment�l! – mosolyodott el a n� gonoszan.

-           Melyik az igazs�g?

-           Tal�n mindkett�...

-           Igen?

-           Nagyon tetszett�l �s ez�rt az agyamra ment�l.

-           �! – kapott a sz�v�hez sz�npadiasan Tom.

-           �s azt hiszem, a fogad�snak is annyi...

-           Mi�rt, arr�l nem volt sz�, hogy k�zben nem randizhatok m�sokkal!

-           Vigy�zz magadra Kaulitz... – n�zett r� �sszesz�k�lt szemekkel.

-           J�, j�, hivatalosan is v�ge a fogad�snak! �s mi lett az eredm�ny?

-           M�g nem tudni.

B�r megegyeztek abban, hogy a fogad�snak v�ge, de Tom eg�szen m�sk�pp gondolta. Nem hogy nem volt v�ge, hanem most kezd�d�tt el csak igaz�n. Helennel.