-           Jól éreztem magam. – nyögte hazafelé menet Helen az autóban, megtörve a kínos csendet. De még milyen kínos volt. Miután nagy nehezen parancsoltak vágyaiknak, tisztes távolságot tartva a másiktól, felöltöztek és visszaindultak a városba. Tom erősen szorította a kormányt, valahogyan muszáj levezetnie a feszültséget. Csak éppen az a módszer, amire legjobban vágyott, nem volt elérhető. Pedig alig karnyújtásnyira ült tőle.

-           Örülök, hogy jól érezted magad. – fújta ki szép lassan a levegőt Tom és engedett szorításán.

-           Esetleg... ha van kedved egy kakaóra valahol még... – ez az, egy nyilvános hely kell ide, ott biztosan nem esnek egymásnak.

-           Hm, csábító. De nem lehet, még van egy kis dolgom estig.

-           Ó...

-           Randim lesz 8-kor és rám férne még egy forró fürdő, mielőtt megfáznék, és persze a tó szagom miatt is.

-           Ó... – értem.

-           De még előtte hazaviszlek. Hol laksz?

-           Öhm, nem kell ám, még nekem is van egy kis dolgom, jut eszembe!

-           Dolgod? Hol?

-           A városban! Itt jó is lesz, ha kiteszel.

-           Hát... oké. – húzódott le Tom – Hát akkor...

-           Szia! – csukta is be maga után az ajtót Helen.

-           Szia... – sóhajtott utána nézve a férfi.

-           Még hogy ranidja, miközben engem csókolgat, hát ez nem így működik, és különben is! – morgott Helen, miközben végigcsörtetett a járdán. Csak amikor elhaladt mellette az autó, akkor nyugodott meg egy kicsit és lerogyott az egyik padra. – Mi a fene van veled Helen, szedd össze magad. Mit picsogsz utána, ha egyszer azt mondtad neki, hogy nem kell? Ő csak egy férfi. Nincs hatalma feletted...

Mégis vánszorgott hazáig és amikor végre becsukhatta a bejárati ajtót maga után, megkönnyebbülten sóhajtott fel. Mostanában mindig ez van, mikor hazaér. Lerúgta magáról a cipőt és lepihent a kanapén. Meg akarta keresni telefonját a táskájában, de keze másba ütközött. Valami puhába és selymesbe. Kihúzta. A rózsa volt az. Apró mosolyra húzódtak ajkai és a másik vörösre nézett a vázában a dohányzóasztalon. Mellé rakta és csak meredt rá. Próbált nem Tomra gondolni, és főleg nem arra, hogy a fehér rózsa hűséget jelent.

            Egy hét. Ennyi ideig nem találkoztak, és mindkettejüknek pokoli napjai voltak. Helen vagy korábban lelépett a klubból, vagy hajnalig túlórázott, csak hogy véletlenül se fusson Tomba valahol. Pedig Tom sokszor várta őt a szórakozóhely előtt, pár nap után azon is elgondolkodott, hogy ismét villámrandizik, de nem akart újabb vitát. Inkább máshová járt ismerkedni, persze sikertelenül. Igazán, ha belegondol, lett volna esélye a szerencsés barátnő jelölteknél, de ő nem volt ott soha sem lélekben. Tudta, hogy valami nem stimmel, a kirándulás után furcsán váltak el, pedig látszólag minden oké volt közöttük. De a női agy kifürkészhetetlen, és azt is érezte, hogy Helent nyomasztotta valami. Jó, ismét megcsókolta őt, de... de ki az a férfi, aki kihagyta volna, ha egy olyan nő fekszik alatta, mint Ő? És nem azért, hogy mossa kezeit, de Helen viszonozta a csókot. Mégis, mintha kerülte volna.

-           Jövök, ha elintézek mindent! – köszönt el Jimmy-től Helen az ajtóban.

-           Oké, viszlát főnök!

-           Taxi!

-           Elviszlek!

-           Te jó ég! – fordult a váratlan hang felé Helen – Tom, kérlek szokj le erről a rémisztgetésről, mert egyszer kicsinálsz!

-           Bocsi... – lépett közelebb – Hazavihetlek, ha gondolod.

-           Nem kell, nem haza megyek. Van egy kis dolgom a...

-           Városban. Legutóbb is így váltunk el.

-           Erre mit mondjak... elfoglalt vagyok. – köszörülte meg a torkát Helen.

-           Most milyen dolgod van?

-           Randim. – vágta rá zaklatottan a nő és azt hitte, menten felpofozza magát. Mi??? Randi? Te marha!!!

-           Áhá... elkezdtél hinni benne? – húzta fel a szemöldökét Tom kíváncsian, de ugyanabban a pillanatban valami maró érzést is felfedezett a mellkasában. Mi a...

-           Az ember próbálkozik, nemde? Te is.

-           Igen... – súgta.

-           Szia! – nyitotta ki a lehúzódó taxi ajtaját és már ott sem volt.