-           Akarod még a fagyit? – kérdezte Tom dideregve a pokróc alatt, ami alá bebújtak megszáradni. Egy szál fehérneműben ücsörögtek mindketten, plédbe burkolózva és melegítve egymást, de mégsem tudták abbahagyni a nevetést. Ruháik egy szárítókötélen lógtak és melegen sütötte őket a nap. Mégis, az Istenért sem akartak megszáradni.

-           Talán majd később... – rázta ki a hideg Helent, így még közelebb bújt Tomhoz – Ez az egész a te hibád.

-           Na, és miért?

-           Mert hagytad, hogy hátráljak, és belepottyanjak a tóba.

-           Azért, mert te gonoszkodtál.

-           Azért, mert te beleszóltál, hogy mit fotózzak.

-           Azért mert nem azt fotóztad, amit kell.

-           Ki mondja meg nekem, hogy mit fotózhatok? Miért hoztál akkor gépet? Látod, a te hibád! – nyújtotta ki rá a nyelvét Helen, magát is meglepve gyerekes viselkedésével.

Fél órás vita után már egy pokrócon ücsörögtek és jóízűen falatoztak.

-           Tudod... már idejét sem tudom, mikor lazítottam utoljára. – sóhajtott fel a nő és kinyújtóztatta lábait a pléd alól.

-           Ki hitte volna...

-           Te most gúnyolódsz velem?

-           Szó sincs róla. – vette ölébe Helen talpát és masszírozni kezdte azt – Csupán azt mondom, hogy látszik valakin, ha nem lazít eleget. Mindig feszült vagy, amikor csak találkozunk. A munka miatt.

-           Igen, a munka miatt! – köszörülte meg a torkát zavartan, de a világért sem húzta volna el a lábát. Isteni érzés volt.

-           Ezért is hoztalak el a mai nap.

-           Nagyon jól csinálod...

-           Azt, hogy figyelmes vagyok?

-           A masszázst... és tulajdonképpen azt is.

-           De?

-           De még mindig várok egy „de”-re...

-           Nektek nőknek miért kell mindig a legrosszabbra gondolnotok? Látod, veled is megegyeztünk, hogy barátok leszünk, mégsem hiszel nekem.

-           Talán a fogadás miatt...

-           Az csak egy fogadás...

-           Azt mondtad, veled töltök egy éjszakát Tom. De nem fogok, bármi legyen is az eredmény.

-           Miért nem? Most is együtt töltjük a napot.

-           De az más.

-           Miért?

-           Mert az egy... egy éjszaka... tudod...

-           Na ne! – nevetett fel Tom és Helen fölé hajolt, aki idő közben elkényelmesedve a hátára dőlt.

-           Miért? – nyitotta ki szemét a nő, amikor észrevette, hogy valami beárnyékolja.

-           Te azt hitted, hogy... hogy mi... Jaj Helen. Te vádolsz a rosszal, mégis te gondolsz rá.

-           Ne mond, hogy te nem arra céloztál. – nézett fel rá elbizonytalanodva, de amikor belenézett Tom szemeibe, elhalkult – Ne nézz rám így... – fordította el az arcát, de Tom nem tágított, míg vissza nem nézett rá ismét.

-           Hogyan?

-           Nem tudom. Ez a hely... a ház, a fák, a tó, és hogy vizesek vagyunk... a friss levegő...

-           Ellazít téged és ez különösen érint téged, mert te nem szoktál pihenni.

-           Szoktam, csak...

-           Egyedül. Mit csinálnál most legszívesebben, hm?

-           Miért kérdezed ezt folyton?

-           Mert nem látok a fejedbe. Pedig nagyon szeretném tudni, mi van az édes pofid mögött...

-           Nem akarom, hogy tudd.

-           Miért?

-           Mert akkor talán... talán...

-           Újra megcsókolnálak? – hajolt még közelebb hozzá.

-           Talán... – a szó második felét már elnyelte Tom ajkainak bársonyossága. Helen ellökte magától és talpra ugrott, sietős léptekkel kapkodta le ruháit a kötélről és rángatta fel magára. beült a kocsiba és elhajtott jó messzire. Ezt kellett VOLNA tennie. Ehelyett azonban átölelte Tomot a nyakánál és olyan közel húzta magához, ahogy csak tudta. Fogalma sem volt róla, mi ütött belé, de a szenvedélytől, mely egyik pillanatról a másikra lobbant fel közöttük, nem tudott gondolkodni. De nem is akart.

Csupán a pokróc állította meg őket, ami Helen teste köré csavarodott és nem akarta megadni magát Tom türelmetlen kezeinek. kifulladva tértek észhez, nagyokat nyeldesve igyekeztek lehiggadni.

-           Barátok... – emlékeztette a nő Tomot és egyúttal magát is.

-           Barátok. – fordított hátat neki a férfi, hogy elrejtse zavarát, és ne lássa Helen csábító alakját.