-           Nevets�ges… - fordult sarkon Helen, de Tom k�vetni kezdte.

-           Micsoda? Hogy akarom mag�t?

-           Akar?

-           Bocs�nat. Szeretn�m. Szeretn�m megismerni.

-           �gy l�tom, m�r nagyon j�l ismer.

-           Ez m�g semmi. T�bbet akarok! Szeretn�k! – jav�tott gyorsan.

-           Sajn�lom. Nekem nem kell szerelem.

-           Szerelem mindenkinek kell! – mosolyodott el Tom hitetlenkedve.

-           Jimmy! – sz�lt oda a biztons�gi �rnek Helen, majd Tom fel� fordult – Nagyon �r�ltem Tom, rem�lem, sikerrel j�r a szerelemben �s �r�l�k, hogy ide j�tt ma este. Rem�lem, hamarosan…

-           Ez el�g gagyi ler�z� sz�veg. Pl�ne, hogy semmi sz�ks�g r�, ugyanis nem megyek! – tette karba a kezeit a f�rfi �s Helen gyorsan elszak�totta tekintet�t a kidagad� izmair�l.

-           Z�r�ra!

-           Azt tudom, �gy �rtem most megyek is, de az �let�b�l m�g nem sz�nd�kozom kisz�llni.

-           Hisz nincs is benne! – makacskodott a n� felszegett �llal.

-           M�g!

-           Tom…

-           Tov�bbi sz�p est�t… - s�gta oda, majd egy gyors puszi ut�n elhagyta a helyet �s Helen �gy �rezte, mintha egy forg�sz�l t�vozott volna, egyetlen sz�l r�zs�t hagyva a n� kez�ben maga ut�n. F�lig pirulva n�zte a vir�got �s megk�sz�r�lve tork�t ballagott vissza az irod�j�ba.

            Amikor v�gre haza�rt, m�g mindig Tom j�rt a fej�ben. Volt m�r dolga f�rfiakkal, de ennyire r�men�ssel m�g soha. Ha nem akart tal�lkozgatni vel�k, sz�pen leszerelte �ket, s �k s�rt�d�s n�lk�l tov�bb�lltak. De Tom nem, � megl�tott benne valamit. De vajon mit l�tott, amit a t�bbi nem vett �szre?

            A t�k�r el�tt �llva vizslatta mag�t. Sz�p arca volt, tiszt�ban volt ezzel, m�gsem �lt vissza vele soha. �gy tett, mintha nem venn� �szre, hogyan s�v�rognak ut�na �s egy id� ut�n a k�r�l�tte l�v�k sem t�rt�k magukat. Helen Davis a d�g�s szingli csaj, �gy emlegett�k �t egym�s k�zt, de k�zeledni m�r egyik sem k�zeledett. Tudt�k, hogy hi�ba. �s Helen boldog volt �gy. Szerette a munk�j�t, �s szerinte az, hogy nem hitt a szerelemben, nem jelentett semmit. M�sok m�g hihetnek, �s ez�rt olyan j� abban, amit csin�l. Elfogulatlan �s prec�z. Pontosan tudja, kinek mi kell.

            Halkan d�dolva l�pett be a forr� v�zbe a k�dban, �s j�les�en ter�lt sz�t a habok k�z�tt. Gerince bizsergett a f�radts�gt�l, v�gtagjai kezdtek ellazulni. De valahogy m�gsem tudta teljesen elengedni mag�t, gyomra �jra �s �jra g�rcsbe r�ndult, ahogyan akaratlanul is felid�z�dtek benne Tom szavai. Maga kell nekem!

            Fogalma sem volt, mikor mondott neki utolj�ra valaki ilyesmit. Egy�ltal�n mikor t�rte mag�t utolj�ra b�rki is a kegyei�rt? El�g r�gen volt m�r erre p�lda. �s Tom mikor adja fel?

            �s vajon az �gya mikor lett ilyen nagy �s �res? �llt a h�l�szoba k�zep�n �s olyan apr�nak �rezte mag�t, mint m�g soha. Eddig is ekkora volt ez a szoba? A p�rna is kev�snek t�nt, a takar� pedig t�l orm�tlannak. El fog veszni benne. V�g�l elh�zta sz�j�t �s nagyot s�hajtva b�jt be az �gyba. Be�ll�totta az �breszt�t �s �lomra hajtotta a fej�t. �lm�ban r�zsa illatot �rzett �s minden tele volt szirommal. Annak a bizonyos r�zs�nak a szirmaival, amit Tom hagyott a kez�ben.

-           �r�lt vagy… - s�gta maga el�, amikor reggel hulla f�radtan �bredt. S�t�t karik�k �rulkodtak h�nykol�d�s�r�l az �jszaka folyam�n, de nem volt hajland� tudom�st venni r�luk, csup�n am�g egy kis alapoz�val elt�ntette �ket. Nem eshet sz�t.

Dupla koffein adaggal indul munk�ba �s az �gvil�gon mindenre odafigyelt, ami csak egy kicsit is seg�thet azon, hogy ne a f�rfira koncentr�ljon. Mi a fen��rt j�r az esz�ben? Val�sz�n�leg soha t�bb� nem l�tja. De mi�rt t�lti el rossz �rz�ssel ennek a gondolata?

P�r nap eltelt�vel szab�lyosan rosszul volt mag�t�l �s legsz�vesebben j�l fejbe v�gta volna saj�t mag�t, hogy v�gre �szhez t�rjen. Mi t�rt�nik vele? Egyfolyt�ban azon kapta mag�t, hogy azt lesi, mikor t�r be a klubba �s pr�b�lkozik ism�t. Szab�lyosan g�rcsbe r�ndult a hasa mindannyiszor, amikor �jabb �s �jabb emberek j�ttek a nagy �re v�rva egy-egy vill�m randira. De Tom nem j�tt �s m�r kezdte feladni.

-           Tiszta h�lye vagy, hogy �t v�rod… - morgott az orra alatt. Ism�t elpocs�kolt egy napot erre a baroms�gra �s a munk�j�t sem �rezte sz�z sz�zal�kosnak. �gy t�nik, hogy ez egy befejezetlen r�sz az �let�ben, pedig el sem kezd�d�tt semmi. Vagy m�gis? Pufogva z�rta be maga ut�n a bej�rat ajtaj�t, miut�n mindenki t�vozott az �p�letb�l.

-           Gyakran besz�l mag�ban?

Nem sokon m�lt, hogy Helen nem ugrott fel ijedt�ben �s kapott sz�vrohamot. A m�ly hang olyan v�ratlanul �rte, mintha valaki az arc�ba �nt�tt volna egy v�d�r j�ghideg vizet. Ugyanakkor furcs�n nyugtat� �rz�s telepedett r� a sokk ut�n.

-           Tess�k? – fordult Tom fel�. Pr�b�lt nem olyannak t�nni, mint aki eg�sz h�ten csak r� v�rt.

-           Nagyon csinos. – mosolygott r� halv�nyan �s zavarba ejt�en v�gigm�rte �t, amibe tal�n m�g a kisl�bujja is belepirult. Mi�rt hat r� �gy az � b�kja, ha m�sok sz�j�b�l szinte meg sem hallotta?

-           Mi�rt j�tt? – k�sz�r�lte meg a tork�t.

-           A helyes v�lasz: K�sz�n�m, maga is j�l n�z ki!

-           Tom… - ha belepusztulok sem adom k�nnyen magam!

-           Gondoltam, megh�vom egy italra. Biztosan f�radt.

-           Pontosan. �s �ppen ez�rt szeretn�k hazamenni v�gre �s…

-           F�jna?

-           Tess�k? Micsoda?

-           Ha egyszer kedves lenne �s hagyn�, hagy legyek �n is az. – l�pett k�zelebb, s ekkor l�tta meg Helen a kez�ben tartott egy sz�l v�r�s r�zs�t.

-           N�zze, sajn�lom! – t�rta sz�t karjait tehetetlen�l a n�- De rossz embern�l pr�b�lkozik. Szeretek egyed�l lenni.

-           Senki sem szeret…

-           �n m�gis! – er�sk�d�tt Helen egyre t�relmetlen�l. Mi�rt bosszantja fel mindig ennyire? – Nekem nincs sz�ks�gem sem kapcsolatra, sem szerelemre!

-           Na �s bar�tra? Egy bar�t mindig j�l j�n.

-           Van el�g…

-           Hazudik!

-           Ne hajtogassa �lland�an, hogy hazudok! – csattant fel.

-           Akkor ne hazudjon �lland�an! – replik�zott Tom – Bar�tb�l sosem el�g.

-           �s maga bar�tnak jelentkezne… - r�ncolta a homlok�t k�tkedve a n�.

-           Pontosan.

-           Akkor mi�rt j�n egyre k�zelebb �s k�zelebb?

-           Ki akarok pr�b�lni valamit… - v�gigsim�tott a n� zavart arc�n, megfogta az �ll�t, k�zelebb h�zta mag�hoz, �s…

-           Mit akar… - �s megcs�kolta.

Helenre �gy hatott a cs�k, mintha valaki massz�rozta volna a sz�v�t, a lelk�t, minden�t. Igyekezett lenyelni a felt�rni k�sz�l� s�haj�t, de legsz�vesebben dorombolt volna. Tom v�gigsim�tott a n� h�t�n �s m�g k�zelebb h�zta, szinte egybeolvadt a test�k, olyan szorosan �lelt�k egym�st. Tom nyelve simogatta az �v�t, karjai �nk�ntelen�l fon�dtak a f�rfi tark�ja k�r�, mik�zben belet�rt r�vid barna haj�ba. Ha valaki l�tta volna �ket, azt hitte volna, hogy egy szerelmes p�rt n�z, akik �vek �ta nem tal�lkoztak, s egyetlen cs�kban akarn�nak bep�tolni mindent. Majd hirtelen, ahogy elkezd�d�tt, olyan v�ratlanul lett v�ge.

Mindketten leveg� ut�n kapkodtak �s pr�b�lt�k lenyugtatni felkorb�csol�dott ked�lyeiket.

-           Khm… - k�sz�r�lte meg a tork�t Tom, �gy t�nt, nagy �nuralom kellett neki ahhoz, hogy ne teperje le ott helyben a n�t – Nos?

-           Tess�k? – kapta fel a fej�t Helen, b�gyadtan �rintette ujjait bizserg� ajk�hoz.

-           Jelentett mag�nak valamit a cs�k? –k�rdezte k�s�s hangon.

-           Nem… - ny�gte.

-           Egy�ltal�n nem is volt hat�ssal mag�ra?

-           Khm. Nem… - szedte �ssze mag�t.

-           Akkor j�! – mosolyodott el Tom – R�m sem! �gy m�r nyugodtan lehet�nk bar�tok!

-           Maga t�nyleg…

-           Szia, a nevem Tom! – ny�jtotta a kez�t.

-           Helen… - mondta lemond� mosollyal a n�, de att�l f�lt, ha meg�rinti �t, elveszik. V�g�l b�tortalanul ugyan, de kezet r�ztak, v�gig tartva a szemkontaktust.

Tom arra gondolt k�zben, hogy minden erej�vel azon lesz, hogy elcs�b�tsa, Helen pedig arra, hogy igyekezni fog ellen�llni neki…