Az elkövetkezendő pár napban mindketten úgy tettek, mintha nem történt volna semmi. Lara nem hozta fel többé, hogy Bill kiszökött, a férfi sem boncolgatta tovább a témát. Azonban a légkör így is feszült volt, akár a nagy vihar előtti csend, de úgy voltak vele, hogy péntekig már csak kibírják. Csütörtök reggel Lara jól megfuttatta Billt, ugyanis azt akarta, hogy a délutánra tervezett programot bírja.

-          Ne egyen túl sokat! – figyelmeztette ebédnél.

-          Miért, mi a terv ebéd utánra?

-          Futunk!

-          Remek… - húzta el a száját. Kezdett elege lenni a bezártságból,de tudta, hogy hamarosan már ott fut és akkor, amikor ő akar. Szabad lesz.

-          Odakint.

-          Odakint? – csillant fel a szeme.

-          Ühüm. A parkban! Most mit vigyorog? Egyen! – mosolyodott el a nő.

Ebéd után pihentek egy kicsit, majd fél óra alatt elsétáltak a parkig. Bill izgatottan ugrándozott, készítette a lábát, jól megkötötte a cipőfűzőjét és kezdett bemelegíteni. Nem volt nagy közönség, egy-két padon ültek szerelmes párok, de azok egymással voltak elfoglalva.

-          Köszönöm, hogy kihozott.

-          Nincs mit, ez a kemény munka jutalma. Tudom, hogy az elmúlt pár napban nem voltam túl szórakoztató, de szépen haladt.

-          Én tehetek róla…

-          Hagyjuk, már nem érdekes. Bízom magában.

-          Köszönöm.

-          Ez a kedvenc parkom, sokszor járok ide futni, jók az utak.

-          Szép hely.

-          Az…

-          Verseny? – nézett Larára mosolyogva.

-          Várjon egy percet, még bekötöm a cipőfűzőm! – nevetett fel a nő és letérdelt – Nagyon izgatott lett attól, hogy végre kijöhet, igaz? Azt kell mondanom, hogy nagyon szépen haladtunk, a holnapi tárgyaláson szerintem… - amikor felnézett halálra rémült – Bill? Ne szórakozzon, jöjjön elő, még nem kezdtük! Bill? – kétségbeesve nézett körbe, remélte, hogy csak szórakozik vele, de nem jött elő. Nem volt sehol.

Lelépett? Nem akarta azt hinni, hogy egy nappal a tárgyalás előtt feladta. Biztos mindjárt visszajön. De mi van, ha nem? Neki annyi, mint pszichológus. És mégsem ez érdekelte. Mi van, ha összeesett valahol? Talán mégsem állt készen ekkora távra. Uram Isten…

-          Bill! Bill…

Vagy mi van, ha elkapták? A régi dílerje, vagy egyszerű huligánok? De fényes nappal ennek elég kicsi az esélye. Akkor mégis baja eshetett. Elütötte egy autó, bár azok nem jöhetnek be a parkba. Fél órája körözött fel-alá, minden ösvényt megnézett, körbe járta a kis tavat, még a veszélyesebb, sötétebb utakra is benézett, de semmi. Billt elnyelte a föld.

Kezdjen el haza indulni? Hátha hazament. De mi van, ha nem? Mi a fenét csináljon? Telefon sincs nála, hogy hívja a mentőket, ha rátalál. A rendőrségről már nem is beszélve. Ha valami baja esett, neki vége. Egy életre nem bocsátja meg magának.

Hazaindult és közben átkozta magát. Ha nála lenne a mobilja, már rég végigtelefonálta volna a kórházakat, hátha az egyikben megtalálja a férfit. De ne legyünk ilyen borúlátóak…

-          Jól leelőzte magát! – mosolygott rá a járőr, amikor hazaért.

-          Hogy mondja?

-          Azt mondta, versenyeznek! Ő már rég odafent van!

-          Mi a… köszönöm! – Lara mint az őrült kezdett el felfelé futni. Kettesével vette a lépcsőfokokat és végül meg is látta Billt az ajtó előtt ácsorogni, aki csak vigyorgott rá, de ő korántsem volt ilyen vicces hangulatban. Szó nélkül nyitotta ki az ajtót, majd amikor bementek becsapta és a férfi felé fordult.

-          Ilyet soha többé ne csináljon! Egyszer csak eltűnt és nem tudtam hová!

-          Még mindig nem bízik bennem, azt hiszi, megint elmentem anyagért, igaz?

-          Én érted aggódtam te hülye! – kiabált rá a nő és mérgében lekevert egyet Billnek, önmagát és a férfit is egyaránt meglepve.

Pár pillanatig nézték egymást és Lara egyre dühösebb lett, amiért úgy ráijesztett. Bármi történhetett volna vele. Kedve lett volna jól felpofozni és mire észbekapott, már ismét lendült a keze, ám a férfi elkapta. Másik kezével próbált szabadulni, de azt is lefogta. Erősen zihálva néztek egymásra, tekintetükkel ölni lehetett volna. Aztán egyik pillanatról a másikra valami megváltozott, maguk sem tudták pontosan, micsoda. Lara arra gondolt, milyen gyönyörűek Bill szemei. Bill arra gondolt, milyen finomak lehetnek Lara ajkai. A nő arra gondolt, milyen jó lenne átölelni a nyakánál és magához húzni. A férfi arra gondolt, bárcsak megragadhatná az állát és azzal vonhatná magához.

Fejük egyszerre mozdult, s mire ajkaik találkoztak, Lara Bill hajába túrva húzta közelebb magához a férfit, Bill pedig éhesen csókolta őt, és derekánál vonta magához.