-          Bill! Bill! – Lara k�nnybe l�badt szemekkel, k�ts�gbeesve �bresztgette Billt, s csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor a f�rfi v�gre mocorogni kezdett.

-          Lara… - Bill zsibbadtnak �rezte a fej�t, a karj�t, a l�b�t, minden�t. A n� hangja visszhangk�nt pattogott a fej�ben �s er�t v�ve mag�n, kinyitotta v�gre szemeit.

-          Bill! V�gre, hogy fel�bredt! – s�hajtott fel Lara megk�nnyebb�lten – Hogy �rzi mag�t?

-          �hes vagyok.

-          Mindj�rt hozom a vacsor�t. – mosolyodott el.

-          K�sz�n�m! V�rjon! Vacsor�t? – r�ncolta a homlok�t �rtetlen�l.

-          Igen! – a n� kiment, �s egy teli t�lc�val t�rt vissza – Egyen!

-          K�sz�n�m. Mi ez az eg�sz? – harapott szendvics�be Bill.

-          El�jult. Reggel nem akart fel�bredni, �gy h�vtam az orvost. Azt mondta, t�ls�gosan kif�rasztottam, �s val�sz�n�leg ez�rt. Azt mondta, ne mozduljak maga mell�l �s amint fel�bredt, etessem meg �s igyon sokat, hogy er�re kapjon.

-          Meddig voltam �jult?

-          Egy napig.

-          Oh.

-          Tegnap nem �rzett semmi furcs�t, amikor vissza�rt�nk az elvon�r�l? F�radts�g? B�gyadts�g? B�rmi? Minden fontos lehet.

-          Nem, semmit. – kapta el a tekintet�t Bill b�ntudatosan. Az �jszakai futk�roz�s lehetett az oka, de ink�bb leharapn� a nyelv�t, mintsem bevallja Lar�nak, hogy kisz�k�tt.

-          �rtem. Az orvos holnap reggel m�g ide j�n, felh�vom, hogy mag�hoz t�rt. Hoztam vizet, igya meg mindet �s keljen fel egy kicsit s�t�ljon a lak�sban, de csak lassan!

-          Rendben! – mosolygott r� h�l�san a f�rfi.

-          Megyek. Telefon�lok! – Lara mag�ra hagyta Billt, �s felh�vta az orvost. Az megnyugtatta, hogy semmi komoly baja nem lehet, de az�rt reggel elj�n �s megvizsg�lja. Amikor letette a telefont, a napt�rhoz l�pett. Kih�zta rajta a h�tf�i napot. Holnap kedd, p�nteken pedig t�rgyal�s, ami azt jelenti, hogy m�r nem maradt sok napjuk. Rem�lte, hogy az �jul�s nem a visszaes�s jele. Szor�t az id� �s m�r ez az egy kimaradt nap is sokat sz�m�that. Holnap m�r dolgozniuk kell, de nem lehet, ha csak az orvos r� nem mondja az �ment. Ilyenkor m�r minden m�sodperc sz�m�that! Megetette a macsk�t is �s valami m�snapi terven t�rte a fej�t. Nem folytathatj�k ugyan�gy az edz�st, ez vil�gos. De valamit akkor is csin�lniuk kell. Amikor Bill nem akart fel�bredni, majdnem sz�vrohamot kapott. Elszorult a torka, ha visszagondol, milyen s�padtan tal�lt r�. S�r�s fojtogatta, de er�snek kellett lennie. � az orvosa, nem eshet sz�t, b�rmennyire is agg�djon �rte. Kem�nynek kell lennie.

-          K�sz vagyok! – j�tt ki hozz� a f�rfi �s lerakta a t�ny�rt a mosogat� mell� – J�l van? –k�rdezte gyeng�den.

-          Ezt nekem kellene k�rdeznem, nem? – er�ltetett mag�ra egy mosolyt.

-          Megijesztettem?

-          Dehogy, hozz� vagyok szokva, hogy emberek �juldozzanak el a h�zamban!

-          Elmosogatok. – mosolygott Bill halv�nyan.

-          Hagyja…

-          Szeretn�m. Eg�sz nap haszontalanul fek�dtem.

-          Ahogy akarja. – �llt arr�bb a n� �s hagyta, hogy Bill elmosogasson maga ut�n �s k�zben csak figyelte �s gondolkodott rajta. K�m�lnie kellene m�g, de…

-          J�l �rzi mag�t? – k�rdezte �jra n�h�ny perc eltelt�vel.

-          Igen.

-          Biztos?

-          �h�m!

-          Rendben, akkor megk�rdezem! Mi a fen��rt kellett tegnap �jjel kisz�knie?