-           Lemond r�lam… - s�gta maga el� Bill.

-           Dehogy!

-           M�gis �t akar passzolni, egy elvon�nak!

-           Dehogy is, sosem tenn�m!

-           Akkor? Kit l�togatunk meg? Ez csak egy tr�kk. Elvisz �s majd ott hagy…

-           Bill! Kin�zi bel�lem?

-           A fel�gyel� tisztjeimb�l sem n�ztem ki sok mindent.

-           H�t k�sz�n�m a bizalmat! Ahelyett, hogy �ket hib�ztatja, elgondolkodhatna mag�n is. Ha mindenki le akarja adni, nem lehet, hogy nem vel�k van a gond?

-           �h�! Sz�val maga is! – kapott a sz�n a f�rfi �s inger�lten j�rk�lt fel-al�.

-           Bill, higgadjon le! – d�rzs�lte hal�nt�k�t Lara – Nem fogom ott hagyni, csup�n ter�pi�s c�lzattal megy�nk oda. Egy-k�t �ra �s m�r j�v�nk is.

-           Na persze… - karba tett kezekkel �llt �s �sszesz�k�lt szemekkel n�zett a n�re.

-           �r�l�k, hogy k�t �s f�l h�t alatt sem �rtem m�g el, hogy b�zzon bennem, hab�r m�r azt mondta, hogy b�zik… - jegyezte meg.

-           Komolyan nem hagy ott?

-           Milyen ember lenne erre k�pes? Nem ismer m�g annyira, hogy kerek-perec kimondjam, amit gondolok? Ha feladn�m, megmondan�m. De nem fogom. Nem olyan f�b�l faragtak. �s mag�t sem, csak m�g nem tudja. Egy�tt megoldjuk, kezdjen el hinni benne v�gre!

-           Akkor minek megy�nk? – enyh�lt meg �sszezavarodva Bill.

-           Besz�lgetni a t�bbi beteggel. Be�l�nk egy csoportos foglalkoz�sra.

-           Azt mondta, h�lyes�g…

-           Nem azt mondtam, hogy h�lyes�g, csup�n hogy az egy�nekre kellene szabni a ter�pi�kat. De n�ha az sem �rt, ha meghallgatjuk m�sok probl�m�it!

-           �s az ugyan mit haszn�l nekem, ha m�sok nyavaly�it hallgatom eg�sz nap?

-           Mi ez a hozz� �ll�s? – csattant fel elvesztve a t�relm�t Lara – Gondolkodjon ford�tva! Maga szerint �n �gy gondolok mag�ra? Mint egy nyavaly�ra? Igenis seg�t az is, ha kiadja mag�b�l a probl�m�it, �s ha meg is hallgatja m�s�t! T�ma lez�rva! �lt�zk�dj�n!

-           J�, j�… maga az agy kurk�sz…

-           Nem szeretem ezt a kifejez�st. – tette cs�p�re kezeit Lara d�h�sen.

-           Eln�z�st doki n�ni, megyek is.

-           Maradjunk a Lar�n�l. – forgatta a szemeit – �s tanuljon meg v�gre b�zni bennem, mert hi�ba vagyunk �sszez�rva ide, bizalom n�lk�l �vekig is boldog�thatn�nk egym�st, nem �rne semmit sem! Vil�gos?

-           Vil�gos. – s�gta Bill egy b�lint�s k�s�ret�ben �s halv�ny mosollyal az arc�n ment vissza a szob�j�ba.

-           Nem akarok bemenni. – �llt meg az ajt� el�tt Bill, meggondolva mag�t. Mire oda�rtek a rehabilit�ci�s k�zpontba, in�ba sz�llt a b�tors�ga.

-           Nem akarat k�rd�se! Nyugodjon meg, nem l�pek le.

-           Biztos?

-           Hogy lehet ilyen bizalmatlan az emberekkel?

-           L�ttam m�r egyet, s m�st. – r�ntott v�llat �s Lar�nak volt egy olyan �rz�se, hogy ez m�g az apj�ra vezethet� vissza, amikor elhagyta �ket. �s persze eddigi nevel�tisztjei sem jav�tottak �ppens�ggel a helyzeten. Bill hozz�szokott, hogy az anyj�n �s a b�tyj�n k�v�l mindenki elhagyja. Nem valami boldog gondolat. K�zelebb l�pett hozz� �s feln�zett barna szemeibe. Halv�nyan elmosolyodott.

-           Itt leszek. – sim�tott v�gig a karj�n.

-           Tudom. – mondta rekedtes hangon a f�rfi �s ink�bb benyitott, miel�tt megcs�koln� a n�t az �p�let kell�s k�zep�n.