Lara Grant annak ellenére, hogy sokáig fent volt, szintén frissnek érezte magát. Halkan szuszogva húzta mellkasához a párnáját, ami furcsán mozgott. Talán a macska szökött be az ágyába? Lábával a takarója után tapogatózott, amit ugyan keményebbnek talált, mint általában, de azért magához húzta lábai közé és fészkelődve próbált kényelmesebb pózban elhelyezkedni az ágyán. De miért fekszik az ágy szélén, amikor franciaágyán még annyi hely van. Közelebb nyomakodott az ágy közepe felé, de akadályba ütközött. Mi a…

-           Azt hiszem, még most szólnom kell, hogy nincs egyedül. – egy mély, rekedtes hang térítette magához, szemei kipattantak, mintha tűvel szúrkálnák a talpát.

-           Bill! – kapkodott levegő után – Mit keres az ágyamban? Te jó ég! – szörnyedt el, amikor meglátta, hogyan fekszenek egymás mellett. Ő féloldalasan feküdt, Bill feje a mellkasán pihent, míg ő lábaival átölelte a férfi egyik combját és szorosan magához ölelte őt.

-           Bo… bocsánat, én csak…

-           Mit keres az ágyamban? – húzódott hátrébb, megfeledkezve arról, hogy az ágy szélén feküdt, s így a földre pottyant, egyenesen a fenekére – Jaj!

-           Jól van? – mozdult utána Bill és felhúzta őt maga mellé.

-           Ez a maga szobája! – állapította meg Lara okosan – Elaludtam maga mellett. – mellkasa izgatottan emelkedett fel-le, még mindig próbált magához térni. – Bocsásson meg!

-           Semmi baj! – mosolyodott el a férfi. Még életemben nem aludtam ilyen jól…

-           Akkor én… reggeli. Vagyis reggelinél találkozunk. Utána pedig elmegyünk.

-           Hová?

-           El! – ment ki vörös arccal Lara, mielőtt elsüllyedne. Hogyan lehetséges nap, mint nap ilyen kellemetlen helyzetbe sodornia magát? Hol az anyja előtt, hol Bill előtt. És sosem nyílik meg alatta a föld, amikor kéne. Botrányos.

-           Nos? Mi a program? – kérdezte Bill, amikor jó ízűen megreggelizett. Olyan farkas éhes volt, mintha átszeretkezte volna az éjszakát. De sajnos étel nem tudta csillapítani étvágyát annyira, mint amennyire kellett volna. Basszus, gondolj másra!

-           Meglepetés!

-           Naa, ne legyen már ilyen titokzatos mindig! Megőrülök!

-           E-ee, nem mondok semmit, majd meglátja.

-           Megint a lovardába? – csillant fel a szeme.

-           Nem.

-           Akkor elvisz fagyizni? – ugratta.

-           Nem.

-           Mozi?

-           Nem.

-           Cukrászda?

-           Nem.

-           Tomhoz?

-           Nem.

-           Nem bírom már tovább, árulja el! – nevette el magát.

-           Elviszem egy elvonóra! – jelentette ki Lara nemes egyszerűséggel. Bill már nem nevetett.