-           Sajnálom… - húzta el a száját Bill, a nő bekötözött kezére nézve. Hazafelé tartottak, Bill gyűrűs, illetve kisujja megzúzódott, rendesen bekötözték, pihentetnie kell egy hetet, de rendbe jön. Ugyanakkor, amikor az orvos megvizsgálta, a férfi elkapta Lara kezét és fájdalmában megszorította és körmei nyomot hagytak a nő kézfején. Vérzett egy kicsit, de nem volt vészes, Bill viszont ette magát miatta.

-           Felejtse már el! – mosolygott rá a nő kedvesen és örömmel látta, hogy kezd visszatérni egy kis szín az arcára – Így még empatikusabbnak tűnök. De ha nyolc napon túl gyógyul, számíthat egy perre! – kacsintott és meglóbálta a férfi előtt sérült kezét. Az egész katonadolog. De az már korántsem volt az, amikor Bill elkapta a csuklóját és gyengéden közelebb húzta, hogy szemügyre vegye. Hüvelykujjával óvatosan simított végig az apró tapaszon és Larában valami megindult. Valami kézzel foghatatlan és bizsergető, valami hideg, valami meleg, forró, tűzforró… Hirtelen minden érzékszerve éberebb lett, tisztán érezte az ujjbegyein végigsimító apró cirógatást, torka kiszáradt, öntudatlanul nyalt végig ajkain, és minden maradék idegszálával az útra próbált koncentrálni. Mi ez az egész?

-           Öh… - nyögte percekkel, vagy talán órákkal később? – Váltanom kell… mindjárt hazaérünk…

Bill úgy engedte el a nő kezét, mintha csak akkor eszmélt volna rá, hogy fogja. Megköszörülte torkát és zavartan kifelé bámulva törölte meg izzadt tenyereit.

-           Ah… - kapta vissza bekötözött kezét, teljesen elfeledkezett róla. Talán mert vértelennek érezte az egészet, és tudta miért. A vér valahová máshová áramlott. A fenébe!

-           Jól van?

-           Persze! – mordult fel dühösen és az út hátralévő részét csendben tették meg.

Amikor végre hazaértek, Lara fáradtan simított végig a tarkóján és túrt sűrű hajába, ami nem kerülte el Bill figyelmét. Barna szemeivel végigkövetett minden egyes mozdulatot, amit azokkal a kecses kacsókkal művelt a nő. Előre hajolt megtámaszkodva az ajtófélfában és levette magas sarkúját, amit egy egyszerű mozdulattal a helyére dobott és fél kézzel kezdte masszírozni talpait. Az egész olyan bűbájosan hétköznapinak tűnt, hogy Bill úgy érezte magát, mint egy kukkoló. Vedd már le a szemeidet róla…

-           Kér egy teát? – kérdezte Lara a konyhába indulva.

-           Mi van a rendőrrel? – a két kérdésnek nem volt köze egymáshoz, mégis minden annyira egy volt mindennel. A nő zavartan nézett rá, szépen ívelt szemöldöke magasabbra szökött a szokásosnál, szája széle megrándult az elfojtott indulatoktól. Szíve hevesen kezdett verni.

-           Mi lenne? Egész este kint lesz.

-           Nem azzal.

-           Hát kivel?

-           A másikkal!

-           Én azért iszom egyet… - öntött magának egy bögrébe Lara, muszáj volt valami pótcselekvést találnia. Miért érdekli őt ennyire, hogy mi van azzal a járőrrel? Hirtelen a semmiből Tom szavai csengtek a fülében. „Kezd magába szeretni.” –Na persze… - motyogta és tovább lapátolta a cukrot a teába.

-           Szóval?

-           Hm?

-           Mi van vele? Együtt voltak, vagy sem?

-           Nem hiszem, hogy ehhez sok köze lenne! – nézett hátra Billre egy pillanatra. Tovább nem mert.

-           Pedig van!

-           Mégis mi?

-           Az orvosom.

-           Na és? Talán a fogorvosát is kérdezgetni szokta a magánéletéről?

-           Mi mások vagyunk!

-           Miért?

-           Mert maga nem fogorvos. Itt lakom egy ideig és…

-           Az nem jelent semmit! Én sem kérdezősködöm.

-           De elolvassa, amit írok. Megegyeztünk.

-           Bill…

-           Nem is volt semmi, igaz? – vetette közbe. És hogy honnan tudta? Abból, ahogyan megérintette őt a kocsiban, és ahogyan arra Lara reagált. Talán ő nem vette észre, hogy libabőrös lett, de Bill igen. Mindent látott, egy hatodik érzék segítségével a nő egész jelenlétét magába itta. Egy nő, aki romantikus randevún van egy férfival, nem így jön haza. Hanem elégedetten, mint egy jóllakott macska.

-           Ezt honnan…

-           Csak tudom. Mégis hová ment akkor? Mit akart ezzel elérni?

-           Mit… maga… én… - Lara Bill felé fordulva próbált levegőhöz jutni. Ki a fene ez a férfi, Columbo?

-           Nézze én nem tudom, hogy mi ez az egész pontosan, de…

-           Nincs semmi! – szólt közbe Lara határozottan.

-           Ah… értem. Akkor én megyek is lefeküdni. – mondta halkan, de még visszafordult- Mellesleg szerintem elég lesz a cukor!

-           Mi… - Lara a bögréjére kapta a tekintetét, ami csordultig tele volt pakolva cukorral, így a tea a pulton végezte. Mire zavartan visszanézett, a férfinak már hűlt helye volt.