Lara egy órát üldögélt, nem akart túl korán sem hazamenni, - Billnek nem kell tudnia, hogy nem is randevún volt- és későn sem, nehogy a férfi azt higgye, talán történt valami a rendőr és közte. Arról már fogalma sem volt, ez miért érdekli őt annyira. Kit érdekel, Bill mit hisz? Mégis felállt és kifelé menet kifizette a kávéját és a somlói galuskáját, amit időközben rendelt. Lassan haza sétált és felbattyogott a lépcsőn. Már az gyanús volt neki, hogy a macska kaparászta az ajtót, de ha erre nem figyelt fel, mindenképpen meghallotta a férfi fájdalmas nyögéseit. Ledobta a táskáját a földre és berohant a szobájába.

-           Bill! Bill… jól van? – ült le mellé az ágyra. Nagyon nem tetszett neki, amit lát. Bill verítékben úszott, szája elfehéredett a fájdalomtól, kezei remegtek és görcsösen vette a levegőt, miközben torka szárazan hörgött.

-           Men… menjen innen… - szűrte a fogai között – Mielőtt…

-           Mielőtt micsoda? – kérdezte Lara, de Bill vészjósló tekintete mindent elárult. De akkor sem tágított. Bill nem fogja bántani, bízik benne. Bíznia kell.

-           Menjen már! – ordított fel fájdalmasan.

-           Nem! Nem fog bántani! Mi van a kezével? – sápadt el Lara, amikor észrevette, hogy Bill jobb kezével a balt szorongatja, melyből vér szivárgott – Mi a fenét művelt?

-           Belevertem a falba.

-           Orvoshoz kell vinnem, lehet, hogy eltört az ujja, vagy…

-           Talán a drága barátja majd kivisz minket… - köpte oda.

-           Fogja be a száját és lélegezzen szaporán, úgy kisebbnek tűnik a fájdalom! Gyerünk, kelljen fel.

-           Nem bírok. Kezem-lábam reszket. Adjon valamit, könyörgöm! Egy kis fájdalomcsillapítót, egy gyógyszert, akármit!

-           Tudja, hogy nem kaphat!

A férfi száját erre olyan káromkodás áradat hagyta el, hogy Lara- aki világéletében sok férfival dolgozott már együtt- is kis híján belepirult. Egyik szitok követte a másikat, míg ezt megelégelve kezével be nem tapasztotta a száját. Kiment a fürdőbe, benedvesített egy törölközőt, amit Bill nyakába akasztott és annál fogva húzta fel őt az ágyban ülő helyzetbe. Amikor ez megvolt, megfogta az arcát és közel hajolt hozzá.

-           Na ide figyeljen. – mondta neki halkan, végig a szemébe nézve- Itt maradhat és siránkozhat. Elvonási tünetei vannak, értem. Baromi rosszak. Elhiszem. Tudtuk, hogy azok lesznek. De ennél már csak jobb lehet, világos? Bólintson, ha megértette, amit mondtam! – egy apró bólintás után folytatta- Helyes. Ketten együtt, véget vethetünk nekik! Gyógyszerek és drogok nélkül. Maradhat és hisztizhet egész este, és szorongathatja a kezét, vagy megerőlteti magát és segít nekem abban, hogy bevigyem a kórházba! Ellátják a kezét, és legalább amiatt nem kell aggódnia. Valószínűleg zúzódás, de ha nincs mázlija, eltört néhány ujja. Na mi lesz?

-           Menjünk! – mondta rekedtes hangon Bill és csak akkor vett újra levegőt, amikor a nő elvette kezeit az arcáról. Összeszedte magát és felállt remegős lábaira. Lara fél pillanatra sem hagyta magára, támaszt nyújtott, s pár perccel később eljutottak a kocsijához.

-           Mi történt? – lépett melléjük a járőr.

-           Hát a másik, akivel randizott? – kérdezte Bill, amikor fejét végre a fejtámlának támaszthatta az anyósülésen.

-           Hagyjon már ezzel a randi dologgal. – fordított hátat neki feszülten - Biztos úr, azt hiszem, eltört pár ujja, beviszem a kórházba!

-           Kell kíséret?

-           Megoldom! – azzal már be is pattant a kocsiba, hogy a lehető leggyorsabban, ugyanakkor szabályosan bejussanak a kórházba, hogy elláthassák Billt. Rosszul festett. Nem volt elég még az elvonási tünet, keze fájdalma is nagyon legyengítette. Szája sápadt volt, akár az arca, szeme beesettnek tűnt.

-           Pocsékul néz ki! – mondta Lara, amikor leparkolt az épület előtt végre.

-           Maga mindig zavarba hoz… - mosolyodott el Bill keserűen – Itt fogok meghalni, érzem. – köhögött száraz torkával.

-           Dehogy is! Ne merje összemocskolni a kocsimat! Kifelé! – kimászott és átrohanva a másik oldalra, kisegítette a férfit is az autóból.

-           Várjon! Várjon… - ragadta meg Lara arcát ép kezével és felemelte az állát, hogy tekintetük találkozhasson. Egy pillanatra elhallgatott és a nő ajkára nézett, alsó ajkába harapva fontolgatta, mondja-e, végül megtette: - Ugye bejön velem?