-           Te jó ég! – szállt ki a kocsiból Bill elképedve. Pár pillanattal később a járőrautó is leparkolt mögöttük.

-           Mit szól?

-           Szavakat sem találok. Nem hittem, hogy komolyan mondja… és ha komolyan is mondja, nem hittem, hogy ilyen hamar.

-           Úgy látom, valaki kételkedik az orvosa szavában… - jegyezte meg Lara felhúzott szemöldökkel.

-           Köszönöm! – húzta magához hirtelen a nő testét és szorosan megölelte.

-           Hagyja! – intett a rendőr felé, aki már elindult feléjük, hogy leszedje róla a férfit – Igazán szívesen… - simított végig a hátán – Na? Engem ölelget egész nap, vagy bemegyünk? – kuncogott. Próbálta ezzel leplezni zavarát.

-           Menjünk! – húzta maga után lelkesen Bill. Alig telt bele negyed óra, már egy barna lovat simogatott.

-           Felül? – kérdezte az egyik ott dolgozó alkalmazott szalmakalapja alól.

-           Lehet? – nézett csillogó szemekkel a nőre.

-           Ha nem szökik el!

Billnek több sem kellett, felpattant a nyeregbe.

-           Okosan! A rendőr úgy is elkapná!

-           Aligha hiszem, hogy a fás részeknél követni tudna…

-           Bill…

-           Na? Velem jön? Magával nem szökhetek meg, nem igaz?

-           Az nem fog menni… - hátrált egy lépést Lara – Én nem… nem vagyok túl jóban a lovakkal.

-           Mellettem nem eshet baja…

-           Úgysem szökne el…

-           Biztos? – mosolygott le rá Bill és felé nyújtotta a karját.

-           Ne csinálja ezt velem… - nyögött fel a nő kínjában – Nincs az a pénz, amiért én…

-           Hát jó, majd hívom, ha…

-           Maga zsarolós szemétláda! – háborodott fel a nő, majd megfogta a férfi kezét, aki felhúzta őt maga elé a nyeregbe.

-           Ilyen szépet még soha nem mondott nekem senki! – nevetett fel harsányan, de amikor a nő haját az arcába fújta a szél, elakadt a lélegzete. Friss citrus és narancs illat csapta meg az orrát és rögtön elöntötte a forróság.

-           Mehetünk? De csak lassan, könyörgöm!

-           Öh… - köszörülte meg a torkát Bill, hirtelen száraznak érezte és most nem a drog miatt – Jobban tenné, ha összekötné a haját.

-           Hátha látna is valamit, igaz? – nevetett a nő és egy gyors kontyot varázsolt hátra.

-           Mehetünk?

-           Ha muszáj…

-           Meglátja, a végén le se akar majd szállni!

Lassú léptekkel elindult a ló, először csak körbe-körbe, hogy Lara szokja, majd egyre gyorsabban futott. Bill próbált nem arra koncentrálni, hogy a nő háta az ő mellkasának dől, és hogy combjaik egymásnak feszülnek, na és persze, hogy a nő feneke az ő…

-           Istenem… - nézett fel az égre. Gondolj másra, gondolj másra. Gondolj már másra!!!

-           Bill? – szólt hátra a nő.

-           Hm?

-           Ez már az erdős rész, lassítanunk kéne.

-           Oké! – húzta meg a kantárt, így a ló lassabbra vette lépteit.

-           Azt hiszem, vissza kellene fordulnunk.

-           Jó. De merre?

-           Tessék?

-           Merről jöttünk?

-           Ezt most nem mondja komolyan…

-           Én nem… nem az utat figyeltem… - ha a nő hátra nézett volna, láthatta volna a zavart Bill arcán, de nem tette. Nem merte…

-           El… eltévedtünk? – Lara maga sem tudta, mit tart nevetségesnek ezen a helyzeten, de nevetni kezdett, ami a férfit is kacagásra késztette. Ott ültek az erdő közepén egy lovon és olyan harsányan nevettek, mit még soha.