Lara furcsán érezte magát. Sajnálta Bill és legszívesebben utána ment volna, hogy karjaiba zárva addig szorítsa, míg el nem felejt minden rosszat. Persze többször is megsajnált már egy-egy beteget, de sosem érzett még késztetést, hogy megölelje őket. Mindig is objektíven szemlélte őket és a problémáikat, de most az egyszer valamiért nem ment neki. De tudta, hogy nem hagyhatja békén. Ha nem is gyengédséggel, de erőszakkal kirángatja, vagy megállítja a depressziót, ami gyakori tünet volt, s úgy tűnt kezdett kialakulni a férfinál. Csak ha Larán múlik, ez nem következik be. Összeszorította ajkait, majd a hűtőhöz lépett. Csinált egy extra csokis kakaót, készített friss pirítóst, megvajazta és lédús paradicsomot szeletelt mellé. Maga sem tudta miért, de még gyorsan megigazította haját a tükörben, majd felkapva a tálcát a kakaóval együtt, elindult Bill szobája felé.

-           Kip-kop! –lökte be csípőjével az ajtót.

-           Nem vagyok éhes! – mondta kedvetlenül Bill a plafont bámulva töretlenül.

-           Nem rémlik, hogy kérdeztem volna! – rántott vállat a nő és letette a tálcát az éjjeli szekrényre.

-           Menjen ki.

-           Nincs kedvem! Hoztam kakaót is. És nem várnám meg, míg kihűl a pirítós! Szórtam rá egy kevés oregánót, a paradicsommal egyszerűen mesés. – ült le az ágy végébe.

-           Nem vagyok sem éhes, sem szomjas. – sóhajtott.

-           Reméltem, hogy ezt mondja! – vett elő egy szívószálat Lara és elvette a bögrét és vígan szürcsölni kezdte belőle a kakaót. Bill végre hajlandó volt elereszteni a plafont tekintetével, s helyette a nőt kezdte nézni, aki cseppet sem zavartatva magát itta a kakaót. Az Ő kakaóját. Dühösen kapta ki a kezéből.

-           Ez az enyém.

-           Azt mondta, nem szomjas! – nézett rá Lara tettetett dühvel.

-           Jól van, eszek és iszok, boldog?

-           Kell majd az energia a futáshoz! – állt fel és kifelé indult. A kis Lara futott el lábai mellett és kapaszkodott fel az ágyra – Meg ne egye a reggelije mellé! – figyelmeztette.

-           Erősen gondolkodom rajta! – szűkítette össze szemeit Bill, majd mikor a nő kiment, végre elmosolyodta magát és megcirógatta a cica buksiját – A végén még megkedvelsz, nem igaz? Vagy csak a kaját érzed? Nyögj már ki valami értelmes mondatot. Vagy inkább ne, az azt jelentené, hogy a maradék eszem is elment. Nem mintha az, hogy hozzád beszélek, normális lenne… - sóhajtott fel, mégis mosolyogva harapott egy óriásit a pirítósba – Te jó Isten! Ez mennyei! – nyögött fel.

Lara valami ebéden törte a fejét, de semmi ötlete nem volt, ezért néhány női magazinban kutakodott, amikor Bill egy óra múlva kilépett a szobájából. Megbabonázva figyelte, hogyan csavargatja copfjának a végét és hümmög, amikor elgondolkodik. Fejét előredöntve olvasott a pulton heverő újságból, így felfedve egy elég nagy területet a nyakából, ami ellenállhatatlanul vonzotta a férfi tekintetét. Ajkaiba harapva képzelte el, miként adhatna rá hosszú csókot, minek következtében Lara élvezettel sóhajtana fel és kínálna fel még nagyobb felületet nyelve számára. Belemarkolna a hajába és annál fogva húzná közelebb a fejét, s ő nem is ellenkezne. Te jó ég! Szerencsére az asztal közöttük helyezkedett el, így Bill annak ment neki, de ha nem lett volna ott… Ugyan már, mit tettél volna akkor? Meg sem érdemled őt, te csak egy drogos csavargó vagy…

-           Bill? – ugrott meg ijedtében Lara, és felé fordult.

-           Bocsánat… - nyögte a férfi elakadó lélegzettel. Még mindig fantáziálásának hatása alatt állt. Be fogok csavarodni ettől… De mi is ez?

-           Végzett?

-           He? Mi? Ja! Igen! Végeztem. Köszönöm. Tényleg finom volt.

-           Minden rendben van? – ráncolta homlokát a nő.

-           Igen. Minden rendben.

-           Mintha szétszórt lenne.

-           Nem! Vagyis egy kicsit lehet…

-           Nekem kellene egy kis idő az ebédhez, de ha akarja…

-           Nem! – lépett hátrább Bill, mintha Lara legalább azt mondta volna, hogy szívesen elviszi gyökérkezelésre – Én majd írok!

-           Jó… - nézett rá oldalra döntve a fejét Lara. Mégis mitől lett ilyen zavart hirtelen? El… elpirult?

-           Akkor majd ebédnél! – rohant vissza a szobájába Bill, éppen csak füst csíkot nem húzott maga után.