-           Megjöttem! – kiáltotta el magát a nő másfél órával később. Bill homlokráncolva támaszkodott fel az ágyában, ahol addig háton fekve szuggerálta a plafont, hogy lenyugodjon. Lara mikor ment el? Felpattant és kiment a nőhöz, aki hatalmas szatyrokkal ügyeskedett a konyha felé.

-           Vásárolt?

-           Igen, üres volt a hűtő! – mondta Lara a férfira sem nézve. Muszáj volt elmennie otthonról, ehhez volt jó ürügy a vásárlás – Magának is hoztam valamit, egy pillanat!

-           Nekem? – csillant fel Bill szeme. A nő kiment a bejárati ajtón, majd fél perc múlva jött vissza egy állatszállító dobozkával a kezében.

-           Tessék! – nyújtotta oda.

-           Hé, hé, ez mi?

-           Ez? – tette fel az asztalra Lara és kinyitotta a dobozt, hogy kivehesse belőle azt a valamit – Ez egy…

-           Macska? – húzta fel a szemöldökét a férfi meglepetten – Nekem?

-           Mint azt említettem, igen!

-           Biztos, hogy ez jó ötlet?

-           Azt akarja mondani, hogy ránéz erre a feketeségre és nem olvad el a szíve? – simogatta meg a cica buksiját a nő – A magáé!

-           Hm… - lépett közelebb az asztalhoz és szemügyre vette a cicát, aki egyenesen ránézve elkezdett fujtatni – Nem kedvel engem.

-           Ó, dehogynem!

-           Szia cicus… - simogatta meg a hátát Bill, de az apróság hátrább húzódott – Fél tőlem?

-           Úgy látom, meg kell szelídítenie! – nevette el magát Lara – Szobatiszta! A konyha sarkában lesz az alom, ott nincs szem előtt és nem is fog bűzölögni. Napi háromszori etetéshez szokott, úgyhogy maga is annyiszor tegye. A fekhelye a maga szobájában lesz. Barátkozzanak.

-           Barátkozzunk… - ismételte meg Bill és gyanúsan nézett a macskára.

-           Te jó ég, ő csak egy macska, nem a maffia. Jól van édes! – cirógatta meg a cica pofiját és a fekhelyével együtt a férfi szobájába vitte az ággyal szemben – Tökéletes, nem igaz?

-           Maga nagyon jól kijön vele, tartsa meg! – jelent meg mögötte az ajtóban.

-           Nem! – állt fel Lara és szembe nézett vele – A magáé! Maga tartozik érte felelősséggel. Édesgesse magához, szerettesse meg magát és kényeztesse. És adjon neki nevet!

-           Hm, szóval ez is egy újabb trükk a Lara féle doki néni éléskamrájából?

-           Ez nem trükk! – sóhajtott a nő feszülten – Jó, nevezze így, vagy bárminek. A javát szolgálom vele! – indult kifelé, de Bill utána szólt.

-           Mi a neme?

-           Kislány! – mosolygott vissza rá a nő.

-           Akkor Lara lesz a neve! – sétált közelebb a cicához, aki rémülten slisszolt el a lába mellett, egyenesen a nő után – Menj csak, nincs szükségem rád! – nyújtotta ki a nyelvét és levágódott az ágyra.

-           Kaulitz! – kiáltott odakintről Lara.

-           Igen?

-           Lehet, hogy magának nincs rá szüksége… - hozta vissza a kis jószágot a kezében, – De neki magára igen! – és egy egyszerű mozdulattal a férfi hasára rakta, aki csak összehúzott szemekkel meredt az állatra.

-           Hm… remélem, éjszaka nem változol át macskanővé… vagy igen? Beszélj cicus, ki vele miben sántikálsz… - kérdezte, mire amaz csak ártatlan képpel nyávogott egyet vékony hangocskáján – Sejtettem. – ejtette hátra fejét a párnára Bill egy nagy sóhaj közepette.