Amikor Bill reggel végzett a fürdéssel, teljesen ellazult a keserű sótól, amit a vízbe szórt, utána tusfürdővel lemosta magát. Energikusnak és erősnek érezte magát. Kilépett a fürdőből, hogy felöltözzön és ekkor hangokat hallott a konyhából. Elmosolyodott a gondolatra, hogy talán Lara táncikál ismét, de ahogy kilesett, egy férfit látott vele ücsörögni a konyhaasztalnál. Komoly arcot vágott, biztosan valami fontos, így nem is akart zavarni.

-           Megmondtam Stan, hogy amíg ő itt van, nem vállalok más ügyet! Egy hónapig, rémlik? – Bill képtelen volt elmenni emellett a mondat mellett, akaratlanul felkeltette kíváncsiságát, így az ajtónál maradt és hallgatózott.

-           Tudom, tudom, de…

-           Nézd örülök, hogy rám gondoltál. De ez az ügy már így is többe van nekem, mint amennyit kapok. Mínuszban vagyok, a gyűjtögetésemnek annyi…

-           Éppen ezért ugorhatnál be, hogy kiegyenlítsd.

-           Hm… jó lenne másik ügyön dolgozni. – mondta kis gondolkodás után a nő, mire Bill úgy érezte, mintha keményen mellkason ütötték volna. Dühösen dobta le magát az ágyra és hátát a falnak támasztotta.

-           Gondold meg! – állt fel Stan.

-           Rendben, de nem hiszem, hogy…

-           Csak gondold át.

-           Át fogom! – kísérte ki – De komolyan gondoltam, hogy ehhez a másikhoz kell egy hónap! Non-stop!

-           Te tudod! Akkor majd hívj!

-           Hívni foglak! – ígérte meg a nő, majd becsukta mögötte az ajtót és elgondolkodva állt meg a kávéfőző előtt. Nem akart másik ügyet. Illetve akart, de Bill mellett lehetetlenség. Szüksége van rá egész nap, ezért is vett ki egy hónap „szabadságot”, most ő az első. Nem fogja elvállalni azt a másik ügyet is, a kettő egyszerre nem megy. Márpedig Bill fontosabb.

-           Na szép… - hallott maga mögül egy mérges hangot, mire megpördült és szembe nézett a férfi izzó tekintetével.

-           Mire gondol? – kérdezte Lara.

-           Maga! Az egész csak duma volt, nem is hisz bennem. Tudja mit, vállalja el azt a másik ügyet, engem nem érdekel! Ezt nem hiszem el! Mindig bedőlök maguknak! – viharzott be a szobájába Bill és becsapta az ajtót.

Lara döbbenten állt ott, majd feldühödve követte a férfit.

-           Fogalma sincs, miről beszél!

-           Minden hallottam!

-           Ezek szerint nem minden!

-           Amit kellett, meghallottam! Maga sem hisz bennem. Azt mondta, jó lenne egy másik ügyön dolgozni! – emelte fel a hangját.

-           Igen, képzelje, jó lenne! Ugyanis ez a munkám és nem csak magának van rám szüksége!

-           Nekem magára nincs többé!

-           Mégis mit akar tőlem? Hogy csak magával foglalkozzam még három hétig? Hogy ne vállaljam el azt az állást!

-           Igen, azt!

-           Rendben! – kiabálta a nő magából kikelve.

-           Rendben!

-           Rendben… - mondta lehalkulva Lara, majd dühödten nézett végig a férfin és elhagyta a szobát. Ennyit erről. Tudta, hogy túlságosan is jól kijöttek, s valami még robbanni fog. De nem gondolta, hogy egy ilyen hülye félreértés lesz az oka mindennek. Mégis mi jogon kér tőle olyat, hogy ne dolgozzon mással? Amikor lehiggadt, szépen végiggondolt mindent. Igyekezett Bill szemszögéből látni a dolgokat. Talán csak félt, hogy Lara is feladja. Hogy nem bízik a gyógyulásában. Hogy túl kemény diónak találja és inkább más valakin segít. Mert ha Lara feladja, Bill is feladja… Már tárcsázta is Stan számát. Viszlát pénz, viszlát új és nagyobb lakás…