-           Jót akar! – mondta Bill, amikor hozzáláttak a spagettihez.

-           Ó tudom én, csak… ne tenné ilyen idegesítően. Folyton kellemetlen helyzetbe hoz…

-           Ebben jók a szülők!

-           Ó, ő különösen! – mosolyodott el Lara – Mint egy forgószél, jön, lát, megy.

-           A mosolya az övé. –állapította meg a férfi- Csak a magáé szabályosabb!

-           Ezt el ne árulja neki, egy vagyont költ a külsejére.

-           Nem mondja! – csodálkozott Bill, de elnevette a végét.

-           Tudja az apám korán lelépett. Akárcsak magának. Anya pedig mindent megtett, hogy jó anya legyen. Hogy elegendő legyen nekem egy szülő és sosem fogom ezt elfelejteni neki. De amikor kirepültem a fészekből, szinte bekattant. Mindig is jól nézett ki, de akkor elkezdett randizgatni. Szerintem hiányzott neki egy társ. Csak miattam úgy vélte, hogy nem lehet.

-           Meg tudom érteni. Úgymond szabad lett, amikor maga a saját útjára lépett.

-           Egyáltalán nem hibáztatom érte, ne értse félre. Örülök neki, hogy végre magával is elkezdett foglalkozni, hogy találkozgatott. De néha megőrjít a jeleneteivel. Mindenki előtt kiteregeti a magánéletemet.

-           Vagy annak hiányát… - jegyezte meg a férfi – Oh, bocsásson meg. – kapta el a tekintetét fülig pirulva.

-           Beszéljünk másról… - sóhajtott Lara és csak turkált az ételben.

-           Szerintem… szerintem nincs semmi baj az alakjával. És a haja is tetszik… - köszörülte meg a torkát.

-           Köszönöm… - mosolyodott el a nő halványan – Azt hiszem, én mégsem vagyok éhes… - állt fel.

-           Majd én elmosogatok. – ajánlotta fel Bill.

-           Nem, nem hagyja csak, majd reggel elintézem. Feküdjön le, holnap nagyon megizzasztom! – indult a szobájába

-           Jó éjt Lara.

-           Jó éjt. – nézett vissza a férfira. Az anyja nagyon lefárasztotta, leszívta minden energiáját, ahogyan azt mindig is tenni szokta. Mégis mosolyogva csukta be maga után szobája ajtaját.

Bill Lara szavainak ellenére elmosogatott és halkan elpakolta a konyhát. Elmosolyodott, amikor eszébe jutott, milyen zavart volt a nő, amikor itt volt az anyja. Eddig mindig határozott nőként látta őt, kemény volt, mint egy kiképzőtiszt, de most csak egy egyszerű lány volt, aki szeretne megfelelni az anyjának. Amikor végzett, visszavonult a szobájába és bedőlt az ágyba. Szóval egyszer Lara összejött egy páciensével és megégette magát? Lehunyta a szemét és akaratlanul is képek tódultak a szeme elé. Reszketősen kifújta a levegőt, amikor az ölelésre gondolt. Amikor szorosan a karjában tartotta, s ő szinte reszketett. Elővette a naplót és írni kezdett bele, ám most nem az előző alá, hanem megfordította a füzetet és az utolsó lapon kezdett bele. Ez a rész Laráról szólt. És nem akarta, hogy elolvassa…

            Lara késő éjjelig azon gondolkodott, mikor változott meg ennyire minden. A kezdeti veszekedések egyszer csak abban maradtak, de nem tudta volna megmondani, hogy pontosan mikor. Tetszett neki ez a nagy egyetértés, ugyanakkor félt tőle, meddig tarthat. Ismerte már ezt. Valaminek mindig el kell romolnia. Nem akarta, hogy azért, mert Bill megtudott róla egy-két személyesebb dolgot, a tisztelete megcsappanjon. Ami előbb-utóbb ahhoz vezetne, hogy már nem bízna benne annyira, nem tenné feltétel nélkül azt, amit mond. Márpedig ők most ezért vannak itt, nem pedig barátkozni. Meg kell keményítenie a szívét, s pszichológusként viselkednie. Bill érdekében. Bill érdekében…