-           Elmegyek, veszek pár ruhát, addig maga szorgosan fut, felülésezik és így tovább, rendben? – szólt be Bill szobájába Lara.

-           De siet vissza?

-           Persze! Maximum egy óra és itt vagyok…

-           Ismerem én azt az egy órát nőknél! – húzta fel egyik szemöldökét a férfi.

-           Nálam az egy óra tényleg egy óra, akár mérheti is!

-           Úgy lesz!

-           Na, mentem…

-           Várjon! El… elolvasta?

-           Igen, elolvastam.

-           És? Mit szól hozzá…

-           Majd meglátja! – mosolygott rá a nő, és már zárta is be maga mögött a bejárati ajtót. Bill sóhajtott egy mélyet, majd a futópad felé nézett. Rajta áll, hogy sumákol, vagy tényleg megcsinálja, amit a nő kért. Most ő dönt. Feladja, vagy becsülettel helyt áll…

-           Na hajrá! – lépett fel a gépre és beállította a szintet.

Lara szétnézett a férfiosztályon. A legpuhább és legkényelmesebb pólók előtt állt és azon gondolkodott, melyik állna legjobban Billnek, vagy melyik tetszene neki.

-           Szerintem ez tetszene neki! – jött egy mély férfihang mellőle, s jobbra tekintve tekintete összetalálkozott a hang tulajdonosáéval.

-           Megjöttem! – kiáltotta el magát Lara, amikor hazaért.

-           Egy pillanat, még van egy perc! – válaszolt Bill kifulladva, mire a nő elmosolyodott.

-           Hoztam új pólókat! – állt meg az ajtóban.

-           Köszönöm! Kész vagyok… - állította le a futógépet Bill és megtörölte homlokát és tarkóját egy törölközővel.

-           Remek.

-           Maga is fut majd velem?

-           Hmmm… mit szólna egy másik edzőtárshoz a mai napon?

-           Ezt hogy… Tom! – csillant fel a férfi szeme, amikor meglátta bátyját a nő háta mögé lépni.

-           Szevasz öcsi! Igazán jól nézel ki! - ölelte meg Billt szorosan – Mi is olyan furcsa most rajtad…

-           Mondjuk hogy látod az arcomat? – nevetett fel Bill- Megborotválkoztam és Lara levágta a hajam.

-           Szinte sugárzol!

-           Minden nap futok és tápláló kaját eszem. És sok gyümölcsöt és egész jól érzem már magam.

-           Azt látom!

-           Már nem remeg a kezem és egész jól bírom az éjszakákat!

-           Ez szuper!

Lara feltűnés nélkül hagyta őket magukra és a szobájába ment átöltözni. Amikor elolvasta Bill írását, arra jött rá, hogy az egyetlen igazi ösztönzés a bátyja lehet. Bár a kezelés elején leszögezte, hogy egy hónapig sem az anyja, sem a bátyja nem láthatja, most úgy döntött, hogy a mai napot Tommal töltheti. Az majd kellő energiával tölti fel és büszkén mesélheti el neki, mennyit javult az állapota. Mert sokat javult, bár még csak egyetlen hét telt el. De ha három hét múlva végezni akarnak, még jobban bele kell húzniuk. Ebben Tom tud majd segíteni azzal, hogy egyszerűen csak ott van neki. Amikor elment otthonról, felhívta őt és megkérte, hogy a mai napját áldozza az öccsére. Nem kellett kétszer mondani, találkozót beszéltek meg az egyik ruhaüzletben. Az egyetlen dolog, amire kérte az volt, hogy ne bánjon vele úgy, mint egy beteg emberrel. Úgy kell viselkednie vele, mint mielőtt minden megromlott volna. Ne kímélje őt.

-           Az a tervem, hogy télen elmegyünk csak mi ketten a hegyekbe, mit szólsz? Végre megtanulhatnánk síelni! Már annyiszor mondtuk, hogy elmegyünk!

-           Oké! Ez szuperül hangzik! Na még egy kört? – lépett a futópadhoz Bill vidáman.

-           Te jó ég, én már kivagyok, nem tudom, hogy bírod! – nevetett Tom.

-           Hozzászoktam! Egész megszerettem a futást.

-           Jó, akkor én majd kocsival megyek, te pedig futsz utánam a hegyekig, mit szólsz?

-           Most úgy érzem, az is menne!

-           Szavadon foglak!

-           Na fiúk! – állt meg az ajtóban Lara – Mit szólnának egy kis hűsítő joghurttortához?

-           Ő az én angyalom! – súgta oda Bill Tomnak és követte a nőt a konyhába. Tom vigyorogva ment utánuk. Még soha nem látta ilyen energikusnak öccsét.