Lara nagyon okos nő. Lara semmit sem csinál ok nélkül. Semmit sem mond véletlenül, semmit sem tesz meggondolatlanul. Hogy lehetséges az, hogy valaki ennyit gondolkozzon, s mindez meg sem látszódik rajta, amikor ördögi terveit szövögeti? Mintha csak természetesen jönne minden, pedig gondosan fel van építve. Billnek efféle gondolatai voltak, miközben lassan végzett a mosogatással. A nő tudja, mi használ neki. Adott neki naplót, vett neki futópadot, méregtelenítő gyümölcsökkel és zöldségekkel etette, kiadós ételeket főzött neki, hogy felhizlalja és megerősítse őt. A mosogatástól pedig tényleg jobban érezte magát. Hasznosnak és tisztának. Amikor végzett, megtörölte nedves kezét a konyharuhába és habozva bár, de bekopogott a nő szobájába.

-           Igen?

-           Én csak… végeztem.

-           Köszönöm! – nézett az ajtóban ácsorgó férfira olvasó szemüvege fölött Lara, aki az ágyban olvasgatott kényelmesen bevackolva magát.

-           Valami izgalmas?

-           Csak egy csöpögősen romantikus könyv… - forgatta szemeit a nő elmosolyodva magát – Tipikus, nem igaz?

-           Semmi baj nincs vele… - rántott vállat Bill és tekintete akaratlanul is a nő kikandikáló vádlijára tévedt.

-           Bill?

-           Hm?

-           Jó éjt…

-           Jó éjt Lara!

Bill csak a szobájában mert ismét levegőt venni. Lehunyta a szemét és nem látott mást, csak a nőt, amint ágyában kuporogva elmélyülten olvas. Világosbarna falait narancsos fénnyel árasztotta el az olvasólámpa, bensőséges hangulatot adva az eléje táruló látványnak. Mi is lehetne bensőségesebb egy vékony hálóköntösben olvasó nőnél az ágyban. Mélyen felmordult. Elővette füzetét, s inkább elterelve gondolatait, ismét körmölni kezdett.

            Másnap Lara még ágyban találta Billt, amikor felkelt. A naplót szorongatva aludt, amit tőle kapott. Óvatosan kicsúsztatta a kezéből és az éjjeli szekrényre tette, majd finoman ébresztgetni kezdte a férfit.

-           Hm? – nyammogott fáradtan Bill.

-           Ideje felkelni nagyfiú! Zuhanyozzon le, aztán reggeli…

-           Aludni… - fordult másik oldalára.

-           Az éjszaka aludhatott eleget.

-           Nem… írtam. És maga járt a fejemben.

Lara úgy kapta el a kezét, mintha áramütés érte volna. Igyekezett persze úgy tenni, mintha nem hallotta volna. Megköszörülte hirtelen kiszáradó torkát és zavartan nézett ki az ablakon.

-           Rendben, kap még egy órát… - szinte rohant a konyháig a nő, ahol zavarában inkább elkezdett főzni, csak hogy lefoglalja magát. Bill kicsivel több, mint egy órával később botorkált ki hozzá, a zuhany valamelyest felébresztette, de a sötét karikák még mindig ott éktelenkedtek szemei alatt.

-           Reggelt… - mosolygott Larára halványan.

-           Üdv. Éhes?

-           Nagyon! – vakargatta a nyakát – Egész éjjel írtam. Elolvassa?

-           Lehet…

-           Ide hozhatom, ha akarja. – nézett hátra a szobája felé Bill.

-           Magának vérzik a nyaka! – Lara letett mindent a kezéből és odasietett hozzá – Gyakran vakargatja, igaz?

-           Irritál… - húzta el a száját.

-           Száraznak érzi és néha szúr? – kérdezte, miközben egy nedves ruhával letörölgette a vért. Nem volt komoly, de egy ilyen kis seb is elfertőződhet.

-           Igen.

-           Kap testápolót és veszek majd magának valami puhább anyagú pólót, rendben?

-           Köszönöm.

-           Nincs mit.

-           Azt szeretném, ha elolvasná. – nézett fel rá a férfi, mire Lara akaratlanul is megnyalta ajkait.

-           El fogom!