Lara copfja ide-oda himb�l�zott, mik�zben � a konyh�ban ugrabugr�lt egy p�rg�s Beatles dal k�zben. Cs�p�je jobbra-balra mozgott, oda sem figyelve semmire, csup�n a dalra �s arra, hogy ne �gesse oda a palacsint�t. Id�nk�nt beled�dolt a sz�mba, �ltal�ban akkor, amikor feldobta a t�szt�t, ami egy p�rg�s ut�n hib�tlanul pottyant vissza a serpeny�be. M�r estefel� j�rt az id�, de Bill �r�k �ta nem mutatkozott. Biztosan a szob�j�ban pukkadozott, de amiben a n� rem�nykedett, az volt, hogy tal�n �r. V�gre �r. Az igazat, �s nem k�zhelyeket. Azokra semmi sz�ks�g.

-           All my loving, I will send to you… - �nekelt fel Lara, amikor az utols� palacsint�t is siker�lt hib�tlanul feldobnia - All my loving, darling I'll be true…

-           H�t ez… - r�misztette hal�lra egy a zen�t t�lkiab�l� hang v�ratlanul, mire a n� 180 fokot fordulva a sark�n a f�rfira n�zett.

-           Bocs�nat! – szaladt a hifihez, s f�lig pirulva halk�tott a zen�n.

-           Bocs�natot k�r a saj�t h�z�ban?

-           Bocs�nat, ha megzavartam, �n csak hallgattam, hallgattam �s egyre hangosabbra tekertem, mivel…

-           Mivel szereti a Beatlest.

-           Igen… - mosolyodott el Lara.

-           Nem is tudom… m�sra sz�m�tottam.

-           Hogy �rti?

-           M�s zenei �zl�sre. Nem tudom mire, de nem erre. �s fel tudja dobni a palacsint�t is!

-           Igen! Tudja annak idej�n �n �s az any�m… - elhallgatott, amikor l�tta, hogyan n�z r� a f�rfi. Nem tudta volna pontosan megmondani mit l�tott a n�z�s�ben, de valami arra k�sztette, hogy hallgasson – Mit… �gy �rtem…

-           �rtam! – emelte fel a f�zetet Bill, mivel Lara tekintete arra v�ndorolt �t.

-           Remek.

-           Igazat. Igazabbat.

-           Remek.

-           Igen… - n�zett k�rbe a szob�n v�rakoz�an.

-           �hes?

-           F�szab�ly, hogy palacsint�ra sosem mondhat nemet az ember! – gyenge �s sz�nalmas pr�b�lkoz�s volt ez a k�nos helyzet jav�t�sa �rdek�ben, m�gis bev�lt, mert a n� v�gre megmozdult.

-           Van mindenf�le, kaka�, lekv�r, esetleg egy kis puding, t�r�, fah�j, di�, m�k, mogyor�kr�m, kaka�, lekv�r, egy kis puding…

�gy hadart, mint egy zavart tini l�ny, akinek elmentek otthonr�l, m�gsem tudta befogni a sz�j�t. Bill id�k�zben le�lt az asztalhoz �s er�ltetett komolys�ggal n�zte �t, ahogy fel-al� j�rk�l �s magyar�z. Csod�val hat�ros m�don siker�lt meg�llnia kibuggyan� nevet�s�t.

-           T�l sokat besz�lek… - s�hajtott fel a n� �s le�lt a f�rfival szemben.

-           H�t…

-           Ne mondjon semmit… egyen.

-           Sz�p kupac.

-           �n m�r r� sem tudok n�zni, a s�t�ssel mindig j�l lakom.

-           Aha, ismerem. Egy a t�ny�rra, egy a gyomorba.

-           Ez nem �gy volt! – tiltakozott Lara elmosolyodva mag�t.

-           �, csak a „szakadtakat”, igaz? – kuncogott.

-           J�… elismerem, volt egy szakadt… kett�… - Bill vizslat� tekintet�t nem b�rta elviselni – H�rom! H�rom volt, �rti? Boldog? – �llt fel �s a h�t�h�z s�t�lt. P�tcselekv�s volt. K�ptelen volt nyugton �lni, �gy ink�bb kivett egy kis narancsl�t �s t�lt�tt mag�nak.

-           Elolvassa? – cs�sztatta az asztal sz�l�re Bill a f�zetet.

-           Nem! – jelentette ki egyszer� v�llr�nd�t�ssal a n�.

-           Tess�k? Azt akarja mondani, hogy hi�ba �ltem f�l�tte �r�kig �s �rtam mindenf�l�r�l, ami csak eszembe jutott, de maga m�g csak el sem olvassa?

-           J� sok minden belef�rt ebbe a „nem” sz�csk�ba, nem igaz? – mosolygott r� Lara.

-           Maga ezt… hogy… mit, mi�rt nem?

-           Mert nem.

-           De…

-           Mag�nak �rja, nem nekem!

-           De h�t…

-           Csak annyit mondjon meg, j�l van?

-           �n… j�l. – n�zett maga el� a f�rfi k�b�n.

-           Mi�rt?

-           Nem tudom, felbosszantott, azt�n neki �lltam �rni �s egyre k�nnyebb lett a mellkasom. �h, ha most arra akar kilyukadni, hogy az �r�s t�nyleg haszn�l, h�t akkor… igaza van. – l�tta be.

-           Igen…

-           Kev�sb� is lehetne �nel�g�lt.

-           Nem megy… - sajn�lkozott Lara, de egy kicsit sem volt �szinte, v�g�l ism�t kivillantak szab�lyos fogai, ahogyan sug�rz� mosolyt vetett a f�rfira- Egyen egy kicsit, ut�na lefekv�s. De holnap m�r kem�nyebb leszek, nem �ssza meg durciz�ssal! Ja, �s ha v�gzett, mosogasson el. Eny�m a f�z�s, mag�� a mosogat�s! – azzal mag�ra hagyta Billt, aki kis h�j�n sokkot kapott a mosatlan ed�nyek kupac�t�l.