*Tom szemszöge:*

„Muszáj volt megvédenem, rossz volt látni, milyen rosszul érintette a dolog. Amikor úgy nézett rám a kocsiban, legszívesebben megcsókoltam volna. Ahogy hazaértünk, egyből felment a szobájába, fáradtságra hivatkozva, de tudtam, csak nem akarja, hogy sírni lássam.

-Emma… nem jössz le? Csináltam ebédet és Billék is átjönnek. – nyitottam be pár óra múlva.

-Nem vagyok éhes…

-De…

-Hagyj már békén, azt mondtam, hogy nem vagyok éhes! – kiabált le.

-Mi a baj? – ültem le mellé.

-Ne haragudj… ez a hangulatingadozás kikészít… - ült fel az ágyon.

-Semmi baj… - simogattam meg az arcát.

-Holnap elmegyek a dokihoz ellenőrzésre… esetleg…

-Ki nem hagynám!

-Szerinted mi lesz? Fiú, vagy lány?

-Nem tudom, de bármi lesz is, ugyanúgy fogom szeretni. Hisz tőled lesz! – mondtam, mire egyszer csak megcsókolt.”

Talán hiba volt megcsókolnom Tomot, talán nem, mindenesetre nagyon jól esett.

-Ne haragudj… - hagytam abba.

-Ó, én nem haragszom! – vigyorgott – Nyugodtan megismételheted, amikor csak akarod. Isten ments, hogy visszatartsalak!

-Na tűnés! – mosolyodtam el.

-Esetleg nem akarsz közös hálószobát? – indult az ajtó felé.

-Kifelé! – dobtam utána egy párnát.

A kis magzat nagyon azt akarja, hogy anyuci és apuci összejöjjön és az még benne az ijesztő, hogy ezt anyuci is akarja. De nem felejthetem el, mit tett velem.

-Sziasztok! – köszöntem Kate-éknek, amikor leértem.

-Sziasztok! – köszönt Kate pimaszul.

-Kate, ez nem vicces, hányszor mondjam még?

-Öhm, akkor együnk! – Tom.

-Jó étvágyat! – Bill, majd mindenki hozzálátott, kivéve én.

Imádom az olasz konyhát, főleg ahogy Tom csinálja, de most rá sem tudtam nézni. A kicsi nem kívánta.

-Baj van? –kérdezte Tom.

-Öhm… -toltam el a tányért- Azt hiszem mindjárt kidobom a rókát… - tartottam a szám elé a kezem.

-De imádod az olaszt!

-Tudom… de ezek szerint a kicsi nem!

-Biztos tőlem van? – kérdezte Tom, de amikor szúrós pillantásokat küldtem felé, már nem mosolygott- Mit ennél? Saláta? Csirke? Kínai? Süti?

-Saláta! Az jól esne most…

-Máris hozom! – állt fel, de visszahúztam a farzsebénél.

-Remélem, olyan jó hátsója lesz, mint neked! – súgtam a fülébe, mire elvörösödött. Tényleg sikerült Tom Kaulitzot zavarba hoznom?

-Most mi az? – kérdeztem, miután Tom elment a hűtőhöz, Kate és Bill elég furán nézett rám… lehet, hogy hallották…

-Semmi! – válaszolták egyszerre.

A terhesség valahogy kihozza a vadabbik énem és ez láthatóan eléggé megbotránkoztatja a többieket, de ez van. Nem tudok mit tenni ellene. És Tom áldozatul esett…