-Tom…

-Meg kéne…

-Már itt sem vagyunk! – mentek ki a többiek.

-Beszélnünk kéne.

-Nem szeretnék róla…

-Pedig ez most nem szeretés kérdése!

-Étsd meg, össze vagyok zavarodva.

-Te pedig azt értsd meg, hogy nem veheted el tőlem. Akarom a picit!

-Mi? – húztam fel a szemöldököm meglepetten.

-Jól hallottad! 25 éves vagyok, lassan 26, itt a családalapítás ideje!

-De Tom… mi soha nem leszünk egy család. Lesz egy közös gyerekünk, de semmi több.

-Hitegesd csak magad, de én vigyázok rátok! – jött közelebb.

-Tudok vigyázni magamra.

-Testőröket kapsz!

-De…

-Akár tetszik, akár nem, nem hagyom, hogy baja essen a gyerekemnek!

-És inkább éjjel-nappal kövessen valaki. Miért nem bízol bennem?

-Van más lehetőség is.

-Igen? És mi? Házi őrizet? Vagy dugjanak börtönbe? Mi?

-Költözz hozzám! – rántott vállat.

-Na nem! – nevettem- Ez nevetséges. Hogy gondolod? Nem hiszem, hogy bármi közöd lenne hozzám és ahhoz, hogy hol élek és mit teszek.

-A KÖZÖS gyerekünket várod, igenis közöm van hozzá.

-Akkor majd ha megszültem, beszélünk!

-Ha nem is hozzám, de legalább Berlinbe visszaköltözöl! Fizetem is. Úgyis ide köt téged minden. – karolt át.

-Engedj el. Nem dönthetsz az életem felett.

-Lásd be, neked is így lenne a legjobb. Kölnben egyedül vagy a paparazzik ellen!

-De nem költözöm hozzád.

-De én fizetem a szállodád.

-Nem. Nem kell a segítséged.

-Én fizetem és kész! – súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

-Engedj el…

-Ne mond, hogy megbántad a tegnap estét.

-Pedig…

-Css… - csókolt meg gyengéden és mintha a világ forgott volna velem.

-Áh… - kaptam a hasamhoz.

-Jól vagy? – fogott meg.

-Nem… azt mondták, hogy mivel nem lehetne gyerekem… könnyen veszélyeztetett terhes lehetek.

-Az mit jelent?

-Hogy ha nem vigyázok, meghal…

-Kérlek, költözz hozzám! Ott sokkal jobban tudnék rátok vigyázni.

-De Bill…

-A napokban összeköltözik Katetel. Enyém lesz az egész ház. Kérlek…

-Rendben… de ahogy úgy érzed teher vagyok, ígérd meg, hogy szólsz. Azonnal elmegyek egy szállodába.

-Oké. De úgysem lesz ilyen.

-Tom! Ettől mi ketten még nem leszünk együtt.

-Tudom… egyelőre beérem azzal is, hogy velem lesztek és vigyázhatok rátok.

-Rá!

-Mindkettőtökre! – simogatta meg az arcom.