-           Hosszú a lista… - kapta el a tekintetét Lara.

-           Kész roncs vagyok… - ült le egy székre nagyot sóhajtva Bill.

-           Annyira nem. A csavarok talán megtartják.

-           Bíztató. – mosolyodott el a férfi.

-           Lassú lépésekkel, de menni fog, csak bízzon bennem. És bízzon magában!

-           Megpróbálom.

-           Könnyebb lenne, ha magával csinálnám?

-           A forró fürdőre gondol, vagy a fogmosásra?

-           Magával együtt fogok futni, enni, inni, diétázni. Amit maga megtesz, megcsinálom én is. Akár csak a cigarettáról való leszokásban itt is tudjuk segíteni egymást.

-           Képes lenne megtenni?

-           Miért kérdezi ezt folyton? Nekem az a legfontosabb, hogy… most hová megy? – kérdezte, amikor Bill hirtelen sarkon fordult és a szobájába sietett.

-           Muszáj lehűtenem magam, mielőtt megcsókolom… - dünnyögte az orra alatt a férfi, majd magára zárta a fürdőt.

-           Tessék? – szólt utána Lara, egy kukkot sem értett az egészből, de inkább nem is firtatta. Inkább elővette telefonját, s rendelt még egy futópadot, mégpedig azonnali kiszállítással, aztán pedig készített két-két liter gyümölcsturmixot maguknak. Elhamarkodott ötlet volt, hogy vele csinál mindent, de nem bánta meg. Ha Billnek az kell, hogy így támogassa, megteszi. Most ő az első.

Mire Bill végzett a fürdéssel, a futópad is megérkezett és már majdnem a helyén állt, a férfié mellett.

-           Mozdulj már… - erőlködött Lara, ahogyan próbálta egy kicsit közelebb tolni a falhoz, hogy párhuzamosan álljon a másikkal.

-           Maga mit… - Bill megtorpant a fürdő ajtajában, letaglózta a látvány, ahogyan a nő háttal neki tolja azt a gépet. Nem egy utolsó kilátás, az is biztos.

-           Na végre! – engedte el Lara és elégedetten nézett művére.

-           Ilyen sok pénze van a cégnek?  - terelte el a figyelmét Bill és a nyakában lévő törölközőt babrálta.

-           Hogy érti?

-           Két futópad…

-           Ja nem, ez a karácsonyi ajándékom. Vegyük annak. Így tudok magával edzeni és már amúgy is akartam egyet.

-           Áhá… - nézett rá kétkedve a férfi, a nő pedig zavartan kapta el tekintetét.

-           Kezdhetjük? Csináltam sok turmixot.

-           Spenóttal? – zöldült el a másik.

-           Megérdemelné, de nem. Ezúttal gyümölcsöket kap.

-           Imáim meghallgatásra találtak. Na, tudja mit?

-           Mit?

-           Versenyezzünk, ki bírja tovább! – tette csípőre kezeit Bill és elszántan nézett a nőre.

-           Tudja, hogy nem viheti túlzásba! – mosolyodott el Lara. Az ötlet jó volt, díjazta is, hogy versenyezni akar, de óvatosan kell emelni a szintet.

-           Úgy hallom, beijedt valaki! – húzta fel a szemöldökét.

-           Bill…

-           Hát jó. Amíg fürödtem, írtam egy keveset a naplómba, de még gondolkodom, hogy megmutassam-e…

-           Ezzel hiába próbál zsarolni, mondtam, hogy akkor mutatja meg, amikor akarja…

-           Pedig magáról is van benne szó.

-           Legyen kezdetnek öt perc! Aki hamarabb kifullad, az veszít! – vette fel a kesztyűt Lara és lófarokba kötötte haját.