-           Meg fogja vizsgálni magát! – mondta Lara, amikor ajtót nyitott az orvosnak –Jó napot!

-           Heló… - biccentett a nő és Bill felé, majd Larához fordult – Ő lenne az?

-           Igen! A tárgyalás kicsivel több, mint három hét múlva lesz, a legjobb formájában kell lennie. Vizsgálja meg kérem, és írja össze, mikre lehet szüksége, milyen kondiban van, s a többi…

-           Rendben. – bólintott a férfi, aki nagyjából negyven éves lehetett.

-           Köszönöm! Erre…

Amikor Bill szobájába értek, a doktor elővett néhány eszközt, vérnyomásmérőt és minden mást, amire szükség lehet.

-           Vegye le a pólóját, előbb meghallgatom a szívét és a tüdejét, majd megmérem a vérnyomását, később pedig majd mondom a többit.

-           Oké… Lara? – nézett a nőre most.

-           Hm? Esetleg hozzak valamit?

-           Ne… csak… menjen ki.

-           Ó… rendben… - köszörülte meg a torkát zavartan – Kint várom doktorúr.

Lara kiment a konyhába és töltött magának egy pohár hideg vizet nyugtató gyanánt. Ideges volt az eredmény miatt, és zavarta, hogy Bill kiküldte őt. Hiszen már látta félmeztelenül, nem értette, miért lett hirtelen szégyenlős. Öt perccel később már úgy volt vele, hogy bekopog, mi a fene tarthat eddig? De csak várt, és várt, fel alá járkált már a nappaliban, a dohányzóasztalról elpakolta az ott heverő magazinokat, kicserélte az asztalon lévő virágok vizét, megnézte, hogy jött-e e-mailje, de már majd’ felrobbant. Végül nyílt az ajtó, s ő rögtön ott termett.

-           Mi a helyzet doki? – kérdezte azonnal.

-           Nos, amire számítottam egy függő esetében.

-           Konkrétabban? Kérem, legyen őszinte, mondja el miket és hogyan kezeljek és megteszek minden tőlem telhetőt. – kínálta hellyel a konyhaasztalnál és elővett egy jegyzettömböt.

-           A lista hosszú, ugyanakkor nem jelenti azt, hogy célzott kezelésekkel ne lehetne áthidalni ezeket.

-           Hallgatom.

-           Bill az éjszakákra panaszkodott, hogy nem bír aludni, ami gyakori tünet, de ahogyan hallottam, arra van módszere, ami nem rossz. Ha mégsem menne, meg kell tanítania őt összpontosítani, ami a függőknél nehézséget okoz.

-           Ezt hogyan csináljam?

-           Elég egyszerű módszer és ha párszor megmutatja neki, menni fog. A lényeg az, hogy feküdjön a hátára, és lélegezzen mélyeket. Ez egyfajta relaxáció. Le kell hunynia a szemét és addig lélegezni, míg meg nem nyugszik, el nem lazulnak az izmai, miközben maga olyanokat mondogat nagyjából tíz percig –esetenként tovább-, hogy például a teste ellazul, érzi, amint a vér kering, elindul a karjából, a mellkasán át a lába felé, nyugtató dolgokat, érti?

-           Rendben, ez menni fog. Mi van még? – Lara vadul jegyzetelt.

-           A reflexei gyengék, izomgörcsei vannak.

-           Mit tehetnénk ellene?

-           Forró mosdókesztyűs borogatást javaslok, de a legjobb az lenne, ha ilyenkor forró kádvízbe ülne, s a vízbe szórnának egy pohár keserű sót. Az izomrostok fellazulnak, a görcs elmúlik.

-           Mi van még?

-           A fogai meglepően épek, viszont íngyulladása van, amit többféleképp is lehet kezelni. Citromlé egy kis vízzel, vagy szódabikarbónás víz az ínyre, ameddig vissza nem kapja a rózsaszín színét a sötétebből.

-           Oké… - firkantotta ezt is a lapra a nő.

-           Egyéb izom és csontfájdalmakra sok D vitamin kell és magnéziumot is szedetnék vele. Hallottam, hogy zöldség, illetve gyümölcsdiétára fogta, ez nagyon jó. A lényeg, hogy mindig nyersen fogyassza, de csak egy héten egyszer tartson ilyen napot, hogy bírja a szervezete.

-           Rendben!

-           Az immunrendszere gyenge, ezek majd rendbe hozzák. Előfordulhat, hogy a gyógyulás során belázasodik, akkor tudja mi a teendő.

-           Igen.

-           Végső soron… - állt fel az orvos – Azt kell mondanom, hogy nagyon jó kezekben van itt. Ha kérdése lenne, kérem hívjon! Nyugodtan futtassa, de persze csak módjával, fokozatosan kapcsoljanak rá.

-           Köszönök mindent! – kísérte ki, majd amikor becsukta az ajtót, akkor látta meg Billt az ajtajában.

-           Nem. Én köszönök mindent…