-           Tele írjam? De mivel? – méregette a szépen megkötött füzetet Bill.

-           Mindennel. Nem fogom elolvasni, hacsak nem szeretné, így nyugodtan szidhat benne, az sem érdekel. Ha vannak gondolatai, esetleg emlékei, írja bele. Írja meg, min megy keresztül, milyen érzés most, milyen gondolatok kavarognak magában. Írja ki a gonosz vicceit is, ha jobb tőle. Akkor ír, amikor csak akar, akár éjszaka, ha nem tud aludni, akár reggel, vagy nap közben…

-           Terápiás célzattal…

-           Teljesen mindegy, milyen célzattal. Tudom, hogy nehéz elkezdeni, ezért lenne magának egy kezdő témám.

-           Hallgatom.

-           Az imént azt mondta, kezd régi önmagára hasonlítani.

-           Igen…

-           Írja meg, milyen volt régen.

-           Úgy érti, mielőtt…

-           Minden előtt. Írja le, milyen volt otthon élni a családjával, a testvérével. Írja le a csínytevéseiket, ha voltak, a szülinapokat, az emlékeket, legyenek azok jók, vagy rosszak. Írja le a gyerekkorát, írja le a régi önmagát.

-           És nem fogja elolvasni…

-           Csak ha úgy akarja. Esküszöm.

-           De érdekelné.

-           Igen, érdekelne. De ezeket nem nekem írja, hanem magának.

-           Hm… Van egy alkum a számára.

-           Maga minden körülmények között alkudozik? – mosolyodott el Lara, ami Bill arcára is mosolyt csalt, aki csak vállat rándított – Mi lenne az?

-           Maga kíváncsi arra, mit írok. Én nem fogom megmutatni magának, csak amit szeretnék…

-           Rendben.

-           Ez még nem az alku része.

-           Folytassa.

-           Amit én elárulok, maga is elmondja nekem.

-           Úgy érti… - ráncolta a homlokát a nő.

-           Ha én teszem azt, elmesélem a gyerekkorom, maga is elmeséli a sajátját. Ez így megfelel?

-           Nem értem, miért lenne kíváncsi az én…

-           Megfelel?

-           Az én életem dög unalom, még most szólok. – kapta el a tekintetét zavartan a nő.

-           Meglátjuk! Nos? – nyújtotta a karját a férfi mosolyogva.

-           Legyen, áll az alku! – fogtak kezet.

-           Tényleg érdekli? – kérdezte komolyabb hangon Bill és akaratlanul is végigsimított hüvelykujjával a nő kézfején.

-           Tényleg érdekel…

-           Mindig azt hittem, hogy a pszichológusok csak ülnek a jegyzettömbjükkel, és a világon semmi sem érdekli őket, csak hallgatnak, hogy megkapják a pénzt…

-           Nem mindegyik egyforma, láthatja…

-           Meg is beszéljük majd, amiket írok?

-           Ha… ha akarja. – súgta a nő, s fel sem tűnt nekik, hogy egy ideje már csak suttognak, miközben még mindig fogják egymás kezét.

-           Hm… nehéz feladat lesz teljesen megnyílnom.

-           Annyira nyílik meg, amennyire szeretné.

Bill szólásra nyitotta ajkait, de aztán elgondolkodott, mit mondhatna még. Annyi minden járt a fejében, például, hogy miért csinálja ezt a nő. Lehet, hogy tényleg érdekli, vagy csupán azért kérdezi, mert a gyógyuláshoz kellenek a háttértörténetek. Vagy pedig, mint már annyi ilyennel találkozott, csak a pénzéért akar megdolgozni egy kicsit. Elhitetni vele, hogy tényleg érdekli, ha ettől jobban érzi magát és gyorsabban meggyógyul, hogy aztán letudhassa ezt a melót is, s valami egyszerűbb után nézzen. De nem. Nem akart arra gondolni, hogy Lara ilyen. Eddig úgy ismerte meg, hogy amit tett, mind érte volt, azért, hogy valóban meggyógyuljon, bízott benne. Végül megköszörülte a torkát, s rekedten azt mondta:

-           Köszönöm…

Lara képtelen volt elszakadni a férfi tekintetétől, mely olyan mélyen a sajátjába fúródott, mintha a lelkét akarná meglátni. A csengő hangjára ijedten rezzentek össze mindketten, és végre sikerült elkapnia a tekintetét és zavartan visszahúzta a kezét.

-           Nyitom!