A nap akkor kezdett felkelni, amikor Lara a piacra ért. Miután leparkolt, kezébe vette kis kosarát, és az első zöldségárushoz lépett. Alaposan körülnézett mindenhol, a legjobbat akarta hazavinni és a legfrissebbet mindenből. Vett sárgarépát, zellert, spárgát, paradicsomot, szőlőt, almát, citromot, grapefruitot, körtét és még sárgadinnyét is. A mai nap folyamán Bill nem ehet majd mást, csak is zöldség, illetve gyümölcs turmixokat sok-sok vízzel. Bár már elég jól nézett ki reggel, amikor bekémlelt hozzá. Békésen aludt, éjszaka sem ébredt fel az elvonási tüneteire, kipihentnek tűnt, mintha altatót vett volna be.

            Lara hirtelen megtorpant. Az nem lehet, pár napja minden gyógyszert eltüntetett, Bill pedig be volt zárva előtte, szem előtt volt. Kivéve persze, amikor ő elaludt, miközben számoltak visszafelé száztól. Mire felébredt, Bill jól volt, és reggelivel várta. Ebbe akkor nem igazán gondolt bele, hiszen örült, hogy egyáltalán ott maradt és a munkája is megvan.

-           A rohadt… - sarkon fordult, hogy a kocsijához rohanjon, de amikor az árus utána szólt, türelmetlenül fordult vissza és a kelleténél jóval több pénzt adott oda neki, már nem is érdekelte. Csak érjen haza minél hamarabb. Hogy lehetett ilyen naiv, a függők sok mindenre képesek, csak hogy elérjék, amit akarnak. Anyagot szerezhessenek. Alkudoznak, esküdöznek, hogy megváltoznak… Bill mindezt megtette. Lara pedig simán bevette a kis tükrös magyarázatát.

            De ennyi volt, ha Bill így akarja, legyen így. Lara gond nélkül bekeményít, nem kell nekik baráti szinten viselkedniük egymással. Felpaprikázva parkolt le a lakás előtt, felkapta a szatyrokat és felcsörtetett a lépcsőkön, az sem érdekelte, ha felébred a többi lakó. A bejárati ajtó hatalmas csattanással zárult be mögötte, a szatyrokat levágta a konyhaasztalra és a férfi szobájába vette az irányt, aki még mindig aludt. De már nem sokáig…

-           Adja ide! – förmedt rá a nő.

-           Mit? – nyöszörgött álmosan és a szemeit dörzsölgetve tornázta fel magát ülőhelyzetbe.

-           A gyógyszert, vagy gyógyszereket!

-           Miről beszél? Nem tudom…

-           Tudja nagyon jól! Napok óta gyanúsan jól viseli az éjszakákat.

-           Talán csak kezdek rendbe jönni.

-           Rendben. Engem átverhet, de magát ne. Ne tegye!

-           Nem értem, miről…

-           Hát jó. – sóhajtott a nő csalódottan – A konyhában leszek, és esküszöm magának, addig nem fekszem le, míg vissza nem adja nekem, akárhányat is csent el! – mondta, majd dühösen rácsapta az ajtót és kivonult a konyhában.

Bill nyűgösen ment ki a fürdőbe. Miután könnyített magán, vett egy gyors fürdőt. Szemrehányó tekintetet kapott a tükörből, ami nem tetszett neki. Sejthette, hogy le fog bukni, és szégyellte is magát, akár hiszi a nő, akár nem.

-           Meg tudom magyarázni… - tette le az altató dobozát a nő elé pár perccel később. Mindössze két bogyó hiányzott.

-           Hallgatom, ámbár még nem tudom, kíváncsi is vagyok-e rá…

-           Tudom, hogy egy lecsúszott drogosnak tart… - ült le a szembe lévő székre és idegesen tördelte ujjait. Vissza kell szereznie Lara bizalmát. Ki más bízna benne, ha még ő maga sem?

-           Még nem tudom, minek tartsam. Pláne ezek után. Bíztam magában. Szépen előadta nekem, hogy meglátta magát a tükörben és jó útra tért, de…

-           Az igaz is volt! Esküszöm.

-           Ne, csak ne esküdjön! Még szánalmasabb lesz tőle az egész.

-           Akárhogy is… sajnálom. Magának fogalma sincs, milyen pocsék éjszakánként, kaparni tudnám a falat, a bőröm ég, tisztán érzem, ahogy folyik a vér az ereimben, ami cseppet sem kellemes, a torkom porzik, nyelhetek akárhányszor, ihatok rá akármennyit. A gyomrom görcsben van, hiába számolok vissza száztól… de megteszek bármit, amit mond!

-           Ezt már egyszer megígérte. Azt is mondta, hogy ilyen komolyan még sosem gondolta.

-           Kutassa át a szobámat, nincs több és nem is lesz. Futok magának amennyit csak akar, megteszek bármit, hogy visszaszerezzem a bizalmát.

-           Szereti a spenótot? – vágott közbe Lara.

-           Tessék? Nem, ki nem állhatom. Miért?

-           Hm… - mosolyodott el a nő – Csak mert egész nap azt fog enni! Finom zellerrel és sárgarépával, leöblítve egy kis facsart grapefruittal. – mondta, s amikor látta, hogy a férfi elsápad már tudta, szép napnak néznek elébe.