-           Tudja… - öntött egy kis ásványvizet magának a pizza mellé Lara – Általában két fő oka van, hogy valaki droghoz nyúljon…

-           Hallgatom! – csúsztatta oda a saját poharát is Bill és közben figyelmesen nézett a nőre.

-           Vagy az önbizalom hiány miatt. Az önbizalomhiány szorongást okoz, melyből az ember gyakran alkohollal, illetve droggal próbál menekülni. Először antidepresszánsokkal, kedélyjavítókkal, de egy idő után ez nem elég.

-           És rászoknak. – fejezte be a mondatot a férfi.

-           De magánál nem ez lehet. Tudom, hogy már elmesélte, hogyan volt, mégsem hiszem, hogy ennyi az egész… - húzódott közelebb a nő és próbált kiolvasni valamit Bill szeméből. Talán a helyeslést, az igazságot, bármit.

-           Nem? – húzta fel a szemöldökét kíváncsian.

-           Nem. Maga rengeteg figyelmet kapott annak idején. Túl hirtelen csöppent bele, túl sok volt magának, nagy volt a nyomás, valahogyan el kellett lazulnia. Füves cigikkel kezdte, de az sem volt elég, aztán jött a többi.

-           Van benne igazság.

-           Tudom.

-           Tudom, hogy tudja… de higgye el, hogy nem könnyű az az élet sem.

-           De az sem, ahogyan most él.

-           Igen… - kapta el a tekintetét- Csalódást okozni a szeretteimnek újra és újra…

-           Talán ezért sem szokott le eddig. Ami motiváció lehetne, éppen az stresszeli magát. Fél, hogy nem tud majd megfelelni, hogy nem sikerül, ezért inkább hozzá sem fog, vagy ha mégis, fél munkát végez.

-           Ennél már úgysem jöhet rosszabb.

-           Ó, de igen, még szép, hogy jöhet, és jönni is fog. Ez csupán a pokol egyik bugyra Bill, de gondoljon bele, ha nem szokik le. Mi lesz akkor? Nem egyszer láttam már ilyet sajnos. Egyszer csak túllövi magát és belehal. Mit gondol, a szerettei nem fognak belehalni ebbe?

-           De igen… - súgta.

-           Ez a tudat motiválja és garantálom, hogy sikerülni fog.

-           Tényleg így gondolja? Nem csak etet, mint a felügyelőtisztem?

-           Miért etessem? Miért hazudjak? Nem lesz jobb sem nekem, sem magának. Azért fizetnek, hogy igazat mondjak, akármennyire is fáj az embereknek. Csak fájdalom árán tanulhatunk.

-           Akkor maga nyilván sokat szenved, mert nagyon okos…

-           Itt most magáról van szó.

-           Már csak egy kérdésem van.

-           Kérdezzen csak.

-           Ez a kézsimogatás a sajnálat, vagy az együttérzés jele?

Lara zavartan kapta el a kezét és megköszörülve a torkát, felpattant a helyéről, alaposan beverve a térdét az asztal lábába.

-           Jól van? – mosolyodott el Bill a nő ügyetlenkedését látva.

-           Persze… - vigyorgott rá kínosa Lara – Mozognia kellene ma még egy kicsit, úgy értem a szobájában. A futópadon!

-           Tudom, hogy érti.

-           Élvezze ki. A futást! Később találkozunk.

-           Oké, igyekszem élvezni. A futást!

Lara beállt a zuhany alá és vagy öt percig csak folyatta a vizet magára. Mi a fene volt ez az egész… miután kész lett, megtörölközött és köntösbe bújt, haját törölközőbe csavarta, majd fogat mosott és magában a következő lépésen gondolkozott. Elhatározta, hogy a holnapi nap folyamán felhív egy orvos szakértőt, de addig is, reggel korán elmegy a piacra és mindenféle egészséges zöldséget és gyümölcsöt megvesz. Méregteleníteni kell Bill testét, hogy egészséges legyen, s könnyebben menjenek vissza rá a kilók, de ami még fontosabb, hogy jobban legyen. Mert ha jobban van a teste, talán a lelke is jobban lesz.

Lefekvés előtt még belesett az ajtón, Bill a futópadra dőlve kapkodott levegő után. Homlokán izzadtság gyöngyöződött, erősen szorította a gépet, haja csapzott volt.

-           Remekül festek, nem igaz? – kérdezte, amikor meglátta Larát, aki vizes haját törölgetve ácsorgott mögötte.

-           Minden nő álma!

-           Talán rémálma… - egyenesedett fel elmosolyodva magát és leszállt a gépről.

-           Holnap levágom a haját.

-           Hm? De hiszen rövid már.

-           Tudom, de borzalmas! Ne haragudjon, de hol hosszabb, hol rövidebb.

-           Nem fodrászat a szakmám, csináljon vele, amit akar.

-           Igen? Ez esetben rózsaszínű tincsekre gondoltam itt-ott! – simított végig a férfi tarkóját cirógató hajzuhatagon – Esetenként lila is jöhet!

-           Ahhoz még kell egy kis anyag, és benne leszek. - Lara zavartan kapta el a kezét és szúrósan nézett rá - Tudom, tudom, a gonosz vicceim. Bocsánat. – húzta el a száját – Valahogy mindig kijön.

-           Jó éjszakát!