-           Szép volt Bill! – mosolygott rá a nő elismerően, amikor a férfi kibírta a futást tíz percig egyhuzamban.

-           Nincs már tüdőm! – dőlt le az ágyra Lara mellé.

-           Büszke lehet magára!

-           Ez mi? – fogta meg a karját és felhúzta a blúza ujját.

-           Nikotin tapasz. – mosolygott rá a nő halványan.

-           Bárcsak nekem is elég lenne ennyi… - simított végig a karján eltűnődve, aki erre maga sem tudta miért, de libabőrös lett.

-           Hát igen… - húzta el a kezét – De tudom, hogy nélküle is menni fog!

-           Vallja be, hogy suttyomban rá szokott gyújtani. Amikor nem látom, vagy amikor alszom…

-           Nem szoktam.

-           Nem hiszem el…

-           Komolyan mondom! – mosolyodott el a nő.

-           Tényleg? Hogy bírja?

-           Bevallom, borzalmasan.

-           Miért szokott rá? Halljuk a nagy sztorit, én már elmeséltem az enyémet.

-           Nekem nincs nagy sztorim. Nagyjából tíz éve dohányzom, a barátom szoktatott rá.

-           Ó…

-           Azt mondta, ne legyek már ilyen, gyújtsak rá, az a menő. Kislány voltam még. Egy buta kamasz.

-           Akkor most nagyon örülhet, hogy leszokik.

-           Már nem vagyunk együtt.

-           Helyes! A mostani barátja is dohányzik?

-           Ami azt illeti nem, mert nincs! Szóba sem állok mostantól olyan emberekkel, akik dohányoznak.

-           Én is le akarok szokni!

-           A cigaretta a legkisebb gondja.

-           Ha már lúd, legyen kövér!

-           Komolyan akarja?

-           Igen.

-           Ez esetben… - szaladt ki a táskájáért, majd egy szálcigarettával tért vissza – Ez a magáé.

-           Nem azt mondta, hogy leszokott?

-           Ez az aranytartalék! Magának adom, vész esetére hagytam, ha kiborítana!

-           Akkor ne nagyon borítsam ki, ugye? – gyújtott rá, majd élvezettel szívott bele a csikkbe – Anyám… az utolsó szál.

-           Biztos menni fog?

-           Biztos! Majd egymást bíztatjuk, ha elgyengülnénk.

-           Oké! – nevetett Lara.

Billnek elképesztően tetszett a nevetése, magáról megfeledkezve bámulta a nőt, amikor valaki csengetett, és mire észbekapott, a nő már vissza is tért.

-           Megjött a pizza! Jön vacsorázni?

-           Ki nem hagynám! És tudom, hogy ezt még meg fogom bánni, de… - az ablakhoz lépett, majd kidobta a csikket, melyből még csak pár slukkot szívott el.

-           Bátor döntés! De főleg helyes!

-           Na hol az a pizza, na és a kakaóm, amit beígért!

-           Azonnal megkapja!