-           Ez meg mi? – kérdezte Bill, amikor a futár egy hatalmas dobozzal állított be.

-           Boldog karácsonyt! – mosolygott rá Lara, majd mutatta az utat a férfinak Bill szobájába. Egy órával később már el is köszönt, a nő pedig elégedetten vizslatta új szerzeményét.

-           Ugye nem gondolta komolyan… - dőlt a falnak Bill és szörnyülködve meredt a futópadra.

-           De igen, nagyon is komolyan! – vigyorgott Lara és csípőre tett kézzel kivonult a konyhába.

-           Nem fogok futni! Maga mondta, hiába szaladnék el, nem vagyok olyan fizikai állapotban, hogy lerázzam magát.

-           Még! – vett ki a hűtőből egy ásványvizes üveget és odadobta társának.

-           Kizárt dolog…

-           Mi maga, kislány, vagy kisfiú?

-           Ha, ha.

-           Legyen férfi, gyerünk Kaulitz, csak öt percet!

-           Hármat!

-           Négyet?

-           Jó! Csak hogy boldog legyen! –adta fel a férfi, tudta, hogy úgy sem úszhatja meg. Egy kis futás semmi azért, hogy meggyógyuljon.

Lara helyet foglalt az ágyán a stopperral és elindította. Bill lassan kezdett kocogni, majd addig fokozta a tempót, mígnem kényelmes tempóban nem futott.

-           Nem bírom! – kapkodott levegő után egy perc elteltével.

-           Csak ezen kell túllendülnie, utána már menni fog, higgye el! Lélegezzen szabályosan!

-           Könnyen beszél onnan, a tüdőm dohányzásra szakosodott!

-           Ne nyavalyogjon!

-           Kiköpöm a tüdőmet… - morgott az orra alatt, de nem állt meg. Lara mosolyogva nézte hol a férfit, hol a stopperórát, ami már elérte a két percet, aztán a hármat, majd a négyet, végül az ötöt.

-           Oké, lejárt az öt perc! – ugrott talpra Lara és odadobott egy törölközőt neki.

-           Úgy emlékszem, négy percben állapodtunk meg.

-           Hupsz!

-           Aha, hupsz! – törölte meg az arcát a férfi, de mégsem látszott bosszúsnak, sőt, mintha a kis testmozgás még fel is dobta volna, energiát sugárzott, amitől a nőnek is jobb kedve lett.

-           Igyon, de csak lassan!

-           Igen anyu…

-           Pihenhet öt percet, utána megpróbálkozunk a hat perccel, mit szól?

-           Azt, hogy jó nagy adag kakaót kérek a vacsorám mellé!

-           Megkapja! – nevetett fel Lara.

-           Mondja doki, minden betegét hazahozza? – kortyolt a vízbe Bill.

-           Nem, nem mindet.

-           Hányan voltak előttem?

-           Sok betegem volt már…

-           Úgy értem…

-           Tudom hogy érti!

-           Nos?

-           Számít ez? A lényeg, hogy rendbe jöjjön és én segítek, amiben csak tudok. Van egy jó kis kényszerzubbonyom, ha keményre fordulna a helyzet.

-           Megnyugtató! – fintorodott el a férfi, a nő pedig kifelé indult újabb adag vízért - Lara?

Bill először mondta ki a nevét és ez furcsa hatással volt mindkettejükre. Lara higgadtságot színlelve nézett vissza rá.

-           Hm?

-           Hányat?

-           Maga az első, akit itthon kezelek.