Lara Grant alig ismert a férfira, egy pillanatra még az is eszébe jutott, hogy talán a másik kimászott az ablakon, átpasszírozta magát a rácsok közt és küldött maga helyett valakit. A bőre sápadt volt, a szája is szinte egybe olvadt vele, de a nő látta, mennyire cserepes. Oldalt a nyakán vörös sebhelyek voltak, tudta miért. A drogfüggők bőre egy idő után érzékennyé válik, minden jobban fáj, irritáló érzetet kelt akár egy nagyobb szellőcske is, minek következtében az egyén vakarózni kezd, s gyakran oda sem figyel rá. A szeme alatt vörös karikák éktelenkedtek, arca beesett volt, ráfért volna egy kiadós hízókúra. Barna szeméből mégis valamilyen különleges erő sugárzott. Talán 20 éves ha volt…

-           Maga hány éves? – dadogta Lara.

-           Mennyinek néz?

-           20?

-           Ezt bóknak veszem. – mosolyodott el – 27 éves vagyok, és maga? Egyidős lehet velem.

Lara csak egy apró bólintást tudott kipréselni magából, majd tekintetét a férfi testén kezdte végigjáratni.

-           Húzza fel a pólóját!

-           Tessék?

-           Húzza már fel! – amikor Bill megtette, elszörnyedve vette tudomásul, milyen vékony – Maga eszméletlenül sovány! És ki van száradva!

-           Maga is csinos… - jegyezte meg epésen a férfi.

-           Most azonnal hozzálátok az ebédhez és valami jó zsírosat készítek! – fordult volna sarkon, de Bill elkapta a kezét.

-           Mi a terve?

-           Hogy főzzek!

-           Úgy értem, rám nézve. Próbálkozhat megmenteni, de higgyen nekem, nem fog menni, úgyhogy megspórolnám magának a próbálkozást…

-           Kedves magától… De addig nem tágítok, míg meg nem győzöm, hogy sikerülni fog. És ha elhitte, végre nekiláthatunk a munkának, ugyanis nincs sok időnk!

-           Éppen ezért mondtam!

-           Nincs bűntudata a családja miatt? Fájdalmat okoz nekik…

-           De igen… de már késő…

-           Nem az!

-           Miért gondolja ezt ennyire eltökélten?

-           És maga az ellenkezőjét? – vágott vissza Lara, de már nem érkezett válasz, csupán egy tehetetlen nyögés – Rendben, ezt fogjuk megbeszélni, miközben megfőzzük az ebédet!

-           Azt hittem, nem léphetek ki a szobából…

-           Amint látom, nincs olyan fizikai állapotban, hogy el tudjon szaladni és én ne érjem utol…

Pár óra alatt végeztek az ebéddel, aztán megterítettek és hozzáláttak. Lara öntött Billnek egy hatalmas pohár vizet és elhatározta, hogy minimum óránként meg kell innia egy-egy litert, ugyanis a szervezetéből kivonta a folyadékot a drog, és ha nem pótolják, nagy baj is lehet belőle.

Bill bosszúsan tette le poharát a pultra, félt, hogy kiönti, ugyanis remegett a keze. Pontosan tudta, mit jelent.

-           Nézze… nagyon fáj a fejem, adna egy fájdalomcsillapítót?

-           Nem. – érkezett az azonnali válasz.

-           Ne legyen ilyen kegyetlen, baromira hasogat!

-           Nem kap se fájdalomcsillapítót, se altatót, sem más gyógyszert. Ha nem tud aludni, számoljon vissza száztól kettesével, ha pedig fáj a feje, feküdjön le és aludja ki, mint minden normális ember. Nem siet sehová, semmi dolga.

-           Ja. Semmi dolgom.

-           Ha miattam nem, legalább a családja miatt próbálkozhatna.

-           Minek? Jól vagyok, miért nem fogja fel végre?

-           Mert nem lehet jól, ha függő. Remeg a keze, szaporán lélegzik, nem vagyok vak. Elvonási tünetei vannak. Ezután jön majd a rángatózás, a gyomorfájdalmak…

-           Éppen ezért kell a drog. Hogy ne fájjon.

-           Azért fáj, mert drog kell! Hát nem érti?

-           Maga nem érti ezt! – csapott az asztalra bosszúsan a férfi.

-           Oké. Ha nem olyan vészes, én is drogozhatok nyugodtan, nem?

-           Azt csinál, amit akar… - nézett rá összezavarodva.

-           Oké! – Lara felállt, majd kiment a táskájáért, amiből egy szál cigarettát vett ki, és egy kis tasak fehér port.

-           Mi a…

-           A füves cigivel kezdem, hogy aztán már ne idegeskedjek a kokain miatt. – rágyújtott a cigire, kiszórta a port az asztalra és Billre nézett – Mivel is szokták? Papírpénzzel? Pengével?

Bill megbabonázva nézte a port és önkéntelenül is nyelt egyet. Lara vékony csíkra osztotta a port, tölcsért hajtott egy papírpénzből és az orrához tartotta. Éppen meg akarta szívni, de Bill felpattant.

-           Ne tegye!!!