-           Bolond vagy… - lépett oda Claire mellé Ava.

-           Nem értheted, annak idején…

-           Annak idején, annak idején! Ki a fenét érdekel, mi volt annak idején? Most, most van! Eltelt jó pár hónap, tiszta lappal kezdhettek.

-           Az nem ugyanaz…

-           Nem, nem az. Valami sokkal jobb és sokkal őszintébb…

-           A franc essen bele, annyira szeretem még mindig… - szitkozódott Claire.

-           Mi az, hogy franc? – kérdezte Amanda.

-           Jaj kicsikém, felejtsd el ezt a szót, rendben? – fordult felé Ava mosolyogva.

-           Rendben. Claire hova megy?

-           Mi? – Ava mosolyogva nézte kolléganőjét, amint az gyors léptekkel, szinte szaladva indult Tom után – Oh… mit szólnál egy szelet tortához?

            Tom szomorúan lépkedett furgonja felé, amivel az ételeket hozta ki. Egyszerre volt boldog, hogy láthatta Claire-t és szomorú, amiért meg sem érinthette. Jobban felkavarta a viszontlátás, mint gondolta. Az elmúlt fél évben nem hallott róla semmit, s csak most tűnt fel, mekkora ürességet hagyott maga után. Hiányzott neki. Az iránta érzett szerelme egy fokkal sem halványult. Úgy beszélgettek az imént, mintha nem történt volna semmi, de Tomot felkavarta ez az egész. Lehet, hogy Claire már nem érez iránta semmit. Az egész olyan furcsa volt, de Tom végig másra sem tudott gondolni, csak arra, hogy magához húzza és megcsókolja. Azt kellett volna tennie, de nem merte. És ezt már örökre bánni fogja A francba is. Visszafordult, meg kell próbálnia, ennyivel nem adhatja fel.

-           Tom! – Claire rohant felé, ő pedig döbbenten torpant meg.

-           Claire? –nem akart hinni a szemének, a következő pillanatban pedig a nő már a nyakánál ölelte magához és éhesen, szenvedélyesen csókolta őt. Azt hitte álmodik. Szorosan ölelte magához a testét, azzal is ragaszkodva ehhez a gyönyörű álomszerű látomáshoz. Vajon igaz? Vagy csak a képzelete játszik vele?

-           Hiányoztál… - sóhajtott fel Claire fájdalmasan és homlokát a mellkasának támasztotta.

-           Te is… - súgta vissza Tom.

-           Annyira, annyira szeretlek. Régen el kellett volna mondanom, de amikor megtudtam, hogy mi… mindketten…

-           Én is szeretlek… kerestelek téged! – ölelte még szorosabban magához és állát a nő fejének támasztva simogatta a haját.

-           Khm… - húzódott el a nő és kezet nyújtott Tomnak- A nevem Claire Monroe, rendezvényszervezéssel foglalkozom és egy gyermekalapítvány alelnöke vagyok.

-           Tom Kaulitz, részemről a megtiszteltetés kisasszony. Séf helyettes vagyok, reményeim szerint pedig nemsoká étteremtulajdonos!

-           Örvendek! – kezet ráztak, majd szélesen elmosolyodtak és ismét szenvedélyes csókban találkoztak ajkaik - Már tudom, ki lesz a főbeszállítónk eztán!

-           Már tudom, ki lesz a kedvenc ügyfelem! Meg akarom mutatni neked azt a helyet!

-           Amint vége ennek, mehetünk!

-           Tom, mi lesz már… - nyílt ki a furgon ajtaja és Tom öccse szállt ki - Oh…

-           Lerobbant a kocsija és megígértem, hogy beviszem, ha itt végeztem. – súgta – Bill, ő itt Claire, Claire, ő itt az öcsém!

-           Te? Mégis te… Ez nem lehet igaz. Nagyon örülök! – fogtak kezet mosolyogva – Ismét.

-           Én is… - nevette el magát a nő, visszagondolva, hogyan találkoztak legutóbb. Azon a bizonyos divatbemutatón, amikor felküldték a színpadra.

-           Ismeritek egymást?

-           Ez hosszú történet! Majd elmesélem útközben. De indulnunk kellene.

-           Nagyon örültem! – mondta Claire- Nekem is ideje visszamennem.

-           Félek, hogy újra eltűnsz… - húzta magához a nőt Tom.

-           Tessék a névjegykártyám, az irodai telefonszámom és a mobilszámom, valamint ráírom az otthoni címemet is. A TB számom is kell? –kérdezte.

-           Talán attól eltekinthetek. De honnan tudjam, hogy ezek valódiak?

-           Nem tudhatod. Éppen ettől vagyok olyan rejtélyes… - kacsintott Claire – Szeretlek! – mondta most megkomolyodva és alsóajkába harapva felnézett a férfire, miközben átkulcsolta a nyakát.

-           Én is szeretlek! Még egyszer nem szúrom el, ígérem.

-           Én sem.

Esküjüket forró, éhes csókkal pecsételték meg, majd nagy nehezen elengedték egymást és Claire visszaindult, de ekkor megszólalt a mobilja. Kivette kosztümje zsebéből és felvette.

-           Claire Monroe!

-           Szóval tényleg igazi! – szólt benne egy hang, a nő pedig elmosolyodott és visszafordult Tom felé.

-           Oh, véletlenül az igazit adtam volna meg? – sétált vissza hozzá, letette a telefont és megcsókolta.

-           Ezt elszúrtad, ezek után majd le sem vakarhatsz magadról!

-           Ez volt a tervem! – simogatta meg az arcát, majd gyors csókot nyomott ajkaira és ismét elengedte.

-           Mit szólsz egy vacsihoz? – kiáltott utána Tom.

-           Hm, nem is tudom. Majd ha ismét találkozunk Tom! – kacsintott vissza rá, majd hatalmas mosollyal folytatta útját – Majd ha ismét találkozunk…

>VÉGE<