-           Kérem, tudnom kell, hol lakik! Hol érhetném el, mert a telefonját nem veszi fel! – mondta Tom növekvő kétségbeeséssel, amikor másnap elment a Claire-t alkalmazó céghez.

-           Sajnálom, Claire Monroe már nem cégünk alkalmazottja.

-           Tessék? Hogy érti ezt, kirúgták?

-           Nem, a tegnapi nap folyamán beadta a felmondását, s mivel évek óta itt dolgozik, azonnal hatállyal meg is tehette.

-           Értem…

-           Sajnálom uram.

-           De a kartonjában még megvan a címe, ha azt az egyet meg tudná mondani nekem…

-           Ezek bizalmas információk, sajnálom.

-           De már nem dolgozik itt! – csattant fel Tom- Az ég szerelmére.

-           Akkor sem. Fiatalember, nálunk szigorú szabályok vannak, ettől vagyunk ilyen sikeresek. Ha minden jöttmentnek –már elnézést- kiadnánk az információinkat, mit gondolna…

-           Azonnal adja meg nekem a címét! – kapta el a nyakkendőjét Tom és gyilkos tekinteteket lövellt az egyre idegesítőbb férfi felé- MOST!

-           Jobb lesz, ha lehiggad pajtás! – szedte le róla két biztonsági őr.

-           Ne, kérem, ez életbevágóan fontos! Engedjenek el.

-           Elengedjük, odakint!

-           Ne! Kérem! Engedjenek már, maguknak fogalmuk sincs…

-           Ha abbahagyod a kapálózást, hamarabb kint leszel.

-           Maguk ezt nem értik… - kiabált utánuk, miután kidobták az épületből és becsapták előtte az ajtót- A rohadt életbe! A francba! – rúgott bele egy oszlopba- Francba, francba, francba!

Az oszlopon egy divatmagazin címlapja nézett vissza rá, az elején egy gyönyörű nővel, aki úgy mosolygott rá, mintha minden szép és jó lenne. De semmi sem volt szép, még kevésbé jó. Tom fel tudott volna robbanni, de aztán hirtelen az eszébe ötlött valami. Az a modell, akivel Claire-t látta! Talán még a hotelben van, hátha vele szerencsével jár!

-           Jó napot, a nevem Tom Kaulitz és egy hölgyet keresek, aki itt lakik! – mondta a recepciósnak a Keppler Hotel-be érve.

-           Jó napot, egy nevet kérek és máris mondom…

-           Ő a neve…. A neve Ava… Avaaa…

-           Queen?

-           Igen az! Ava Queen! Meg tudná mondani nekem a szobaszámát?

-           Sajnálom, de a hölgy ma reggel kijelentkezett és egy repülőjegyet kért a kora reggeli járatra. Már elrepült…

-           Oh értem… értem, köszönöm…

-           Nincs mit, sajnálom, hogy nem segíthettem…

Claire délig fel sem kelt, úgy aludt, mint akit fejbe vágtak. Nem volt kedve semmihez sem. Csak Tom járt a fejében és irtó dühös volt rá. Magára. Mindenre. Mindenkire. És tegnap még fel is mondott. Új életet akart kezdeni, mert bár csak egy-két hete ismerte őt, akkor is valami különleges volt közöttük, egy olyan intenzív érzést váltott ki belőle, amit még soha senki iránt sem érzett. Tényleg beleszeretett. De új életet kell kezdenie, ha tovább akar lépni. Új munka, új környezet. Nehéz lesz, és ismét a legelején kell majd kezdenie, de érezte, hogy menni fog. Egy új kihívás eltereli a figyelmét. És volt egy olyan érzése, hogy ehhez szüksége lesz majd egy jó barátjára is. Ava Queen személyében…