Claire utolsó elintézni valója alkalmával, ami még a divathéthez kötötte, kivitte Ava-t a repülőtérre.

-           Hiányozni fog… - vallotta be.

-           Hamarosan visszajövök kedves, ne féljen. Jó barátnőm volt, míg itt tartózkodtam, remélem, akkor is így lesz, amikor viszont látjuk egymást! – mosolygott a szupermodell.

-           Természetesen!

-           Akkor talán már tegeződhetnénk is. – kacsintott – Persze csak ha nem vagyok túl öreg!

-           Dehogy is! – nevetett Claire.

Fél óra elteltével, miután becsekkoltak, úgy tűnt, ideje elbúcsúzni. Claire furcsán szomorú volt, hiszen alig ismerte a nőt, kicsivel több, mint 10 napot töltöttek együtt, mégis a szívéhez nőtt. De azzal vigasztalta magát, hogy úgy is visszajön még. Betartja a szavát, ilyennek ismerte meg.

-           Minden jót kedves! – ölelte meg Claire-t.

-           Minden jót, akkor hamarosan!

-           Hamarosan!

Elengedték egymást, s Ava a jegyét felmutatva sétált be a keskeny folyosón, ami a géphez vezetett.

-           Ava! – kiáltott utána Claire.

-           Igen kedves? – fordult vissza.

-           Szia.

-           Szia… - mosolyodott el, majd eltűnt a kanyarban.

Tom vegyed érzelmekkel indult munkába, az esti vacsora izgalommal töltötte el és félt is. Miért is nem mondta már meg Claire-nek, hogy ki is ő. Réges rég meg kellett volna tennie, nem tántoríthatta volna el semmi. Ő mégis csak húzta, halasztotta az egészet.

Odabent mindenki arról sugdolózott, hogy valami nagy készül, Pierre be van zsongva, Tom szeme pedig felcsillant. Talán végre kap egy esélyt, és ha azt a valamit nem szúrja el! Istenem, kérlek, adj egy esélyt, bizonyítok, esküszöm!

Pierre azonban nem volt sehol, s kezdett nyugtalankodni. Egyedül vitték végig a reggeli műszakot, ami sosem volt annyira vészes. Talán ez egy próbatétel lenne? Az ebéd előtti csúcsforgalom pár óra és itt van, hol van már Pierre? A férfi kis idő múlva toppant be, méghozzá rejtélyes mosollyal az arcán. Igen, valami nagy készül.

-           Figyelem emberek! – tapsolt Pierre a konyhában, hogy mindenki rá figyeljen- Rendben! Mint tudjátok, a Keppler Hotel idén ünnepli fantasztikus 50. születésnapját, s ehhez méltó ünnepséget is rendeznek pár hét múlva! Természetesen a mi feladatunk az étel szervírozása, nem akármilyen teljesítményt kell nyújtanunk, arra kérek mindenkit, hogy hozza ki magából a maximumot, és ha lehet, menjen még fölé. Mindennek tökéletesnek kell lennie! Hadd mutassam be azt az igen bájos hölgyet, aki az ünnepséget szervezi, vele egyeztetünk majd mindent a menüvel kapcsolatban, mindennek úgy kell klappolnia, mint a parancsolat! Claire? – fordult az ajtó felé, ahol pillanatokkal meg is jelent a nő – Ő itt Claire, mindenki készségesen álljon rendelkezésére, világos?

-           Bonjour mindenkinek, remélem, együttműködésünket… - hatalmas csörrenés szakította félbe a nőt, mindenki a hang irányába kapta a fejét - …siker koronázza… - bámult döbbenten a kétbalkezes alkalmazottra, de az nem is alkalmazott volt, hanem az étterem tulaja. Legalábbis ő azt hitte, vagy mégsem? Mi a fene folyik itt?

-           Claire? – a férfi is hasonlóan csodálkozó szemekkel meredt vissza rá.

-           Tom?