Az elkövetkezendő pár napban Claire és Tom annyiszor találkoztak, ahányszor csak tudtak, bár a nő beosztása a divathét miatt igencsak szoros volt, mindig megoldották, hogy pár órát együtt legyenek. Dúlt a szerelem, puha rózsaszín felhőkön jártak mindketten.

-           Úgy döntöttünk a férjemmel, hogy egy ideig Párizsban maradunk! – mondta Ava a divathét utolsó napján. Már becsomagolta a holmijait, hogy Amerikába visszarepülve elintézze előbb az ottani dolgait.

-           Ühüm… - mondta Claire bágyadt mosollyal az arcán.

-           Aztán pedig felrobbantjuk az Eiffel-tornyot.

-           Az nagyon jó lesz…

-           Claire kedvesem! – csettintett a nő szemei előtt a szupermodell, aki így magához tért.

-           Bocsánat, figyelek!

-           Azt mondtam, ideköltözünk Párizsba a férjemmel és a fiunkkal.

-           Tényleg? Ez nagyon jó! Innen fog utazgatni a bemutatókra?

-           Lássuk be, nem vagyok már mai csirke, pár év és nekem lőttek a szakmában, kell valami biztos pont.

-           És mi lesz az?

-           Még nem tudom, de ide tervezem!

-           Sok sikert hozzá!

-           Remélem, nem fog eltűnni! Nagával is terveim vannak, egy ilyen fantasztikus asszisztenst nem engedhetek el magam mellől!

-           Ez igazán hízelgő.

-           Mi lesz magával a divathét után?

-           Belekóstolok a rendezvényszervezésbe, már megvan a következő küldetés! Igazából mindig is ezt szerettem volna csinálni, és most végre megadatik. Elégedettek voltak velem a divathéten, úgyhogy a főnök ad egy esélyt.

-           Igazán?

-           50 éves lesz a Keppler Hotel, erre szeretnének valami partit csapni nagyjából egy hónap múlva.

-           Hm, nagy falat!

-           Az, de bizonyítanom kell!

-           Biztosan nem okoz majd csalódást! Na, és a hódolójával mi újság?

-           Holnap megmondom neki, azt hiszem…

-           Bátor lépés!

-           Tudom, de már régen meg kellett volna tennem! Komolyan gondolom vele, és ha nem akad ki, az csak biztosabbá teszi, hogy vele kell lennem.

-           Mikor találkoznak?

-           Holnap együtt vacsorázunk. Ma vége a divathétnek, több időnk lesz egymásra.

-           Tudja mit? Szerintem jól fog menni! Ez nem olyan vészes dolog, mint amilyennek tűnik.

-           Remélem…

-           Tegnap vége lett a divathétnek… - kortyolt a kávéjába másnap reggel Tom.

-           Találkoztok? – kérdezte Bill.

-           Elviszem vacsorázni, a múlt heti fizetésemet erre tettem félre. El kell mondanom neki, hogy nem vagyok gazdag!

-           Mit gondolsz, hogyan fogadja majd?

-           Ez egy jó kérdés…

-           Csak ismered annyira, hogy tudd.

-           Az egyik felem azt mondja, nem lesz nagy baj, hiszen megértő és tüneményes nőről van szó. Ugyanakkor, ha kiakad, az amiatt lesz, mert nem mondtam el neki hamarabb és igaza is lesz. Mi a fenéért titkolóztam, vagy egyáltalán miért hazudtam neki az elején? Túl jó ő hozzám, ezért. De ha ezt mondom neki, talán még ki is nevet…

-           Nem hiszem.

-           Nagyon tartok a reakciójától, de meg kell tennem, nem bírom már tovább, fojtogat a bűntudat.

-           Ess túl rajta. Talán nem lesz semmi baj.

-           Talán…

-           Talán.