Az éjszaka felöltött vigyora reggelig elkísérte a nőt, bár éjszaka felébredt párszor arra, hogy Tom a csípőjét simogatja, és a vállát csókolgatja. Hatalmas szerelmet érzett iránta, szinte szétfeszült az egész teste, ha csak rá gondolt. Hátrafordult, Tom mélyen, apró mosollyal ajkain aludt és nyugodtan szuszogott. Mellkasa fel-le emelkedett, szemhéja meg-megrebbent, valami nagyon szépet álmodhatott. Claire éledező éhséggel bámulta őt, legszívesebben visszabújt volna erős karjaiba, hogy örökre ott maradhasson, de nem tehette. El kell mennie, mielőtt felébred. Pontosabban mielőtt az öccse felébredne. Utálta ezt az egész helyzetet, gyűlölte, hogy besurranó tolvaj módjára kell távoznia Tom lakásáról, de egy ilyen éjszaka után kegyetlenség lenne belerondítani abba, ami kettejük között történt. Halkan kibújt hát mellőle, egy apró csókot adott ajkaira, nesztelenül felöltözött, majd elhagyta a lakást.

Tom arra ébredt, hogy testvére dörömböl szobájának ajtaján, azt kiabálva, hogy ha nem kel fel, el fog késni. Résnyire nyitott szemekkel nézett az órára, mindjárt nyolc, neki pedig kilencre kell mennie. Elfelejtette beállítani az ébresztőt, még jó, hogy Bill felkelt, így jó időben van. Későn érhetett haza, ugyanis este még órákig fent volt és nem hallotta testvérét megjönni. A tegnap este… hatalmas vigyort csalt ajkaira a tegnap történtek emléke. De hol van Claire? Pár pillanattal később jutott el a tudatáig, hogy a nő fejének helyén a párnán egy papír árválkodik. Megdörzsölte a szemét, majd olvasni kezdte Claire kanyargós és kecses betűit.

Sajnálom, amiért el kellett mennem, de halaszthatatlan ügy jött közbe. Jó reggelt édes, köszönöm a tegnap estét, élveztem minden percét. Később majd felhívlak, sokszor csókollak:

Claire <3

-           Megyek! – kiabált ki testvérének, majd egy gyors csókot lehelve a papírra, kiszökdécselt hozzá.

-           Látom jó kedved van, milyen energikus vagy.

-           Szép az élet!

-           Hm. Gondolom ennek semmi köze a tegnap este itt talált bájos kis női szandálnak…

-           Ami azt illeti, lottóznod kellene! – öntött magának egy kávét Tom és leült az asztalhoz.

-           Azt is észrevettem, hogy már nincs itt, ezért is bátorkodtam dörömbölni.

-           Amit jól tettél, mivel tegnap elfelejtkeztem az ébresztőről, olyan gyorsan történt minden.

-           Mi minden? – kérdezte Bill, de bátyja jelentőségteljes nézését nem lehetett félreérteni- Értem. És gyors voltál? – ráncolta a homlokát.

-           Nem én voltam gyors, nem mi, hanem maga a helyzet, érted. Az egyik pillanatban még beszélgettünk, a másikban már a szobámban voltunk és miért magyarázom én ezt neked, ez magánügy! – nevetett fel.

-           Mert tudod, hogy úgy is kiszedtem volna belőled mindent!

-           Veled mi újság, hogy tetszett a bemutató?

-           Szép volt, szép volt, voltak nagyon extrém ruhaköltemények is, de a legextrémebb más volt. Képzeld, volt ott egy nő, akit felküldtek a színpadra, pedig asszisztens volt. Szerencsétlen modellnek nézték.

-           Biztos nagyon szép volt.

-           Hogy is mondod?

-           Jó, tudod hogy értem. Claire-hez senki sem fogható, Istenem, ha látnád őt, belezúgnál te is, de előre szólok, hogy akkor kinyírlak!

-           Vettem az adást. Akkor már minden oké köztetek?

-           Persze, minden… és ez az éjszaka… - sóhajtott fel.

-           Dúl a szerelem.

-           Dúl. Hihetetlen, hogy ő van nekem, úgy érzem, megfogtam Isten lábát. Claire… – vigyorgott – Na, megyek tusolni, aztán nyomás a munkába, ez egy gyönyörű nap kezdete, érzem! Talán ma előléptetnek séf helyettessé, sőt, séffé, sőt, enyém lesz az egész kóceráj!

-           Talán… - nézett utána Bill mosolyogva. Fenomenális érzés volt ilyen boldognak és jókedvűnek látnia bátyját.