Claire néhány órával később, immáron saját ruháiban pásztázta a tömeget, hátha valakinek szüksége van rá. Ava a már jól ismert divattervezőkkel csevegett, fogadta a gratulációkat, kollégákkal beszélt, tette a kötelességét: szép volt és mosolygós. Claire irigykedve nézte. Nem az életét irigyelte, ő maga képtelen lenne ekkora felhajtást, amerre csak jár, egyszerűen csak a kisugárzása és a személyisége tetszett neki. Olyan könnyedén vette ezt a kimerítő munkát, imádta csinálni, ráadásul még a családjával is összeegyeztette. Hm… család…

-           Jó estét, maga is egy modell, igaz? – szólt a háta mögül egy hang.

-           Ó nem, nem, én nem vagyok modell, egy félreértés történt! Csupán asszisztens vagyok! – bámult továbbra is előre, ezúttal a többi modelleket is szemügyre véve. Hogyan hiheti rá bárki is, hogy közéjük tartozik?

-           És hogy került fel a színpadra? Istenem, micsoda sztori…

-           Ó nem, kérem, ez maradjon a mi… - fordult felé Claire ijedten, de elakadt a szava – titkunk… - préselte ki magából nagy nehezen – Is… ismerjük egymást? – ráncolta a homlokát, valahonnan nagyon ismerős volt neki a férfi.

-           Nem hinném, emlékeznék rá. A nevem Bill Kaulitz! – nyújtotta a kezét a férfi, de Claire csak rémülten kapta fel a fejé a névre. Hát persze! Tommal látta a piacon!

-           Boh…bocsánat! – nyögte, majd mint a villám, eltűnt onnan.

-           Nagyon örültem… - mondta már a levegőnek a férfi és kortyolt egyet a pezsgőjéből.

-           Ez nem igaz! A világ túlságosan kicsi! – mondta Avá-nak Claire, amikor megtalálta.

-           Értsem úgy, rossz kedve van? – mosolyodott el- Higgye el, sokadszorra mondom, tényleg nem volt rossz!

-           Nem erről beszélek! Itt van Tom testvére!

-           Meglátott? – vette komolyra a szupermodell –Ismeri magát egyáltalán?

-           Nem, de én őt igen!

-           Mindjárt jövök!

-           Ne, ne menjen oda! – de már késő volt.

-           Szép esténk van! Hogy tetszett a bemutató? – kérdezte a szupermodell, amikor odaért Billhez.

-           Nagyon tetszett, egyre nagyobbakat alkotnak ezek a tervezők!

-           Magam is ezt gondolom. Ki kísérte magát el?

-           Egyedül jöttem.

-           Milyen kár. De maga túl fiatal hozzám, esetleg nincs egy bátyja?

-           De igen, véletlenül van! Ám vele sem járna jobban, 10 perccel idősebb…

-           Ikrek! Bámulatos. És neki sincs senkije?

-           De, fülig szerelmes. Méghozzá valahol itt van a lány is, itt modell. Csak nem tudom, melyik… Pedig ki akartam deríteni, az előbb oda is mentem egy nőhöz, de képzelje, kiderült, hogy ő asszisztens, de modellnek nézték és felküldték a színpadra! – nevetett harsányan.

-           Lehet, hogy pont ő volt! – mosolyodott el Ava.

-           Nem, a bátyám szerint modell. De valljuk be, teljesen mindegy, melyik nő az, itt csak szépek vannak! – sétálgatott a férfi, oldalán a nővel.

-           Ez a dolguk. Hogy szépek legyenek. Na és mondja, ha a bátyja annyira szerelmes, hogy hogy nem mutatta még be magának a lányt?

-           Gondolom, majd az is meglesz.

-           Semmit nem tud róla?

-           Csak a nevét. Á, hogy is hívják? Megvan! Claire!

-           Igen? – fordult neve hallatán a hang irányába Claire, és megbénultan nézett farkasszemet Bill Kaulitz-cal.