-           Claire! Beszélhetnénk? – kérdezte Tom, amikor odaért a nőhöz.

-           Tom… Bonjour… - erőltetett magára egy mosoly félét Claire.

-           Ne haragudj, amiért itt zavarlak és nem sokat rabolok az idődből, csupán meg szerettem volna beszélni veled a reggelit…

-           Oh…

-           Nem egészen értettem, valami rosszat csináltam?

-           Nem, vagyis… nem tudom…

-           Figyelem, kezdés! – kiáltott oda egy férfi – Ő kicsoda? – bökött állával Claire-re.

-           Még hogy ő kicsoda? – kérdezett vissza Ava – Ő Claire, ő is modell és nem is akármilyen.

-           Nekem teljesen mindegy, de fél percet kap, hogy átöltözzön, és kezdődik a próba!

-           Ott lesz!

-           Ez bonyolult… - mondta Claire – De…

-           Claire! – szólt közbe Ava – kezdünk!

-           Tessék?

-           Át kell öltöznie MINDEN modellnek! Gyere…

-           Mi? Ó… megyek.

-           Várj… - kapta el a kezét Tom gyengéden – Mikor találkozunk újra? Ez fontos nekem.

-           Nekem is… - nézett fel rá a nő.

-           Tessék, a száma! – firkantotta le gyorsan Ava egy cetlire és a férfi kezébe nyomta.

-           Köszönöm!

-           Nincs mit, de most tényleg…

-           Várj még… most megcsókollak, de csak ha megígéred, hogy nem vágsz pofon utána…

-           Nem foglak… - mosolyodott el Claire, szíve a torkában dobogott, ahogyan gyengéden magához vonta testét a férfi. Minden porcikája sóvárgott utána, már nem tudott gondolkodni sem, az érdekelte a legkevésbé, mit titkolhat előtte, csupán a csókra összpontosított.

-           Mennünk kell! – húzta el Ava pár perccel később és eltűntek Tom szeme elől.

-           Ez meleg volt…

-           Még mindig itt van… nézett ki a paraván mögül Ava.

-           Most mit csináljunk?

-           Nincs más lehetőség. Fel kell mennie a kifutóra…

-           A mire?

-           A kifutóra, meglátja, nem nehéz, csak menjen végig rajta, aztán vissza!

-           Én nem fogok…

-           Őt is! – intett az öltöztetőknek a szupermodell és mire Claire észbe kapott, már átöltöztették egy valóságos ruhakölteménybe.

-           De én nem vagyok modell…

-           Nagyon jó, pompás, mehet! – mérte végig az előbbi férfi, majd a kifutó felé lökdöste – Maga jön!

-           De én nem…

-           Hol a következő?

-           Ezt nem hiszem el… - fújta ki a levegőt idegesen Claire és kilesett a kifutóra. Több kilométer hosszúnak tűnt, neki ez nem fog menni.

-           Gyerünk, nem olyan nehéz, csak sétáljon! – bíztatta Ava.

-           Előbb maga…

-           De megvan a sorrend…

-           Nekem ez nem megy…

-           Jól van, jól van, megyek előre, kövessen! – azzal magabiztos léptekkel fellépdelt a lépcsőn, majd felérve felszegte az állát és elindult a kifutón.

-           Mély levegő Claire, meg tudod csinálni… - motyogta maga elé, aztán erőt véve magán bátortalanul fellépkedett a lépcsőn. Amikor felért, meglátta Tomot a kifutó végénél, s az ő tekintetéből vett erőt rá, hogy elinduljon.

Gyerünk, csak tedd egymás után a lábaidat és nem lesz baj. Nem lesz semmi baj… Meg tudod csinálni, meg fogod csinálni.

Tom hatalmasra nőtt szemekkel nézte Claire-t, amint az egyre közelebb és közelebb sétál hozzá, akár egy angyal. Hirtelen nagyon éhes lett és kiszáradt a szája. Forró hullám söpört végig rajta. Amikor Claire a kifutó végére ért, beharapta alsó ajkát, szerette volna lerántani onnan a nőt és csókolni, ahol éri.

Claire, mintha olvasott volna a gondolataiban, mélyen elpirult, majd hátat fordítva neki visszasétált a paravánok mögé. Kilesett, hogy lássa, Tom még ott van-e, de már nem látott senkit. A férfi elment.