-           Jól megmondta neki… - jegyezte meg Ava.

-           Tudom, tudom, fogalmam sincs, mi ütött belém… - sóhajtott fel Claire elkeseredve – De nem kapott nagyot, a hang nagyobb volt, mint a fájdalom…

-           Lényegtelen… - ingatta a fejét a modell.

-           Tudom… - süllyedt lejjebb az ülésben Claire – Mit tegyek?

-           Ennyire szörnyű, hogy gazdag?

-           Igen… nem akarok a felkapaszkodó asszisztens szerepében tetszelegni és az újságokban szerepelni sem.

-           Megértem kedves. De gondolja át… nekem úgy tűnik, szereti őt…

-           Őszintén? Én is azt hiszem…

-           És a szerelem nem éri meg a kockázatot?

-           Nem tudom…

-           Megcsókolta őt! – emlékeztette Ava, mintha egy pillanatra is feledni tudná, ajkai még mindig bizseregtek.

-           Tudom… - sóhajtott fel és bambán bámult ki az ablakon.

-           Mit fog csinálni?

-           Na, ezt nem tudom…

-           Igen. Ez szerelem.

-           Valamit akkor is eltitkol.

-           De maga is! Érdekli a véleményem?

-           Igen.

-           Szerintem maga csak azért túlozza el a helyzetet, hogy végre legyen ürügye, amiért többé nem találkozik vele. Mert ha nincs ürügy, egyszerűen képtelen rá.

-           Na végre, hogy itt van! – fogadta Pierre odabent Tomot, aki még mindig másik dimenzióban járt, de kényszerítette magát, hogy koncentráljon.

-           Mivel kezdünk?

-           Mondjuk felvehetné a kötényét! Gyerünk, gyerünk, ha a reggelnél jól teljesít, hagyom, hogy az ebédnél főfogást készítsen!

-           Köszönöm! – mosolyodott el Tom, végre teljesül a vágya, ám ez mégsem okozott neki akkora örömet, mint gondolta. Elhalványult amellett, ami pár perce történt Claire és közte.

Néhány órával később szünete lett, de ő nem enni ment el, inkább a hotel  recepciójához vette az irányt, mindenképpen üzenni akart Claire-nek.

-           Nem adhatok ki információkat a vendégeinkről, sajnálom! – mondta a férfi.

-           Kérem! Az étteremben dolgozom! Csak egy üzenetem lenne Claire-nek! Az imént ment el egy másik modellel…

-           Nem ismerek semmilyen Claire-t, sajnálom… Aki az imént ment el, Ava Quinn szupermodell, a Pompideau Központba…

-           A központ, hát persze!

Már csak egy órája volt az ebédszünetből, mégis kockáztatott és taxit hívott. Sosem tudni, hol találkoznak legközelebb és mikor, de most tudta, hol van a nő, oda kell mennie. Beszélnie kell vele, nem értette, mi volt az az egész. Előbb megcsókolta, majd pofon vágta. Nem tudta mire vélni, de megért annyit, hogy kiderítse.

-           Tessék a kávéja! – nyújtotta Ava felé a poharat Claire, amit pár perce kért tőle.

-           Köszönöm, ettől majd felpörgök! Az kell most ide, egy kis őrület! – mosolygott, de kis híján félrenyelte az italt, amikor meglátott valamit a központ ajtajában. Pontosabban valakit.

-           Mi a baj, túl forró? Több cukrot? Kevesebb cukrot?

Ava megfogta Claire arcát és az ajtó irányába fordította.

-           Tom…

-           Jól látja, és ha jól látom, pontosan errefelé tart.