Claire nyomasztó hangulatban kelt fel, nem volt kedve reggelizni, sem felöltözni, sem dolgozni menni, főleg nem Tommal találkozni, Márpedig elég nagy volt rá az esély, hiszen egyfolytában felbukkan valahol. Erőt vett magán és mire a hotelhoz ért, úgy ahogy, lenyugodott. Nem fogja hagyni, hogy tönkre tegye a napját, ha belerokkan is, élvezni fogja a munkáját, ahogyan eddig is.

-           Jó reggelt! – mosolygott rá kedvesen Ava Queen.

-           Magának is…

-           Valami baj van?

-           Magával megyek!

-           Tessék?

-           Az állás ajánlata. Áll még?

-           Persze, persze, csak…

-           Akkor élnék vele…

-           Értem. Ha nem vagyok túl indiszkrét… megtudhatom, mi változtatta meg a döntését?

-           Hiszen azt mondtam, hogy meggondolom.

-           Kedvesem, mindketten tudjuk, hogy az egy burkolt „köszönöm, nem” volt. Imádja a várost, most mégis miért menekülne el?

-           Meggondoltam magam…

-           Arról a férfiról van szó, nem igaz?

-           Honnan…

-           Mondtam már. Üljön le, van még egy kis időnk. Mi történt? – húzott maga mellé egy széket a modell, Claire pedig habozva bár, de leült.

-           Tegnap hallottam, hogy a testvérével beszélget rólam. Minden jel arra utal, hogy valamit titkol előttem, amit szerinte én nem értenék meg, hiszen csak egy modell vagyok, aki lábai előtt ott hever a világ.

-           Ezt mondta? Istenkém…

-           Valami ilyesmi szavakkal.

-           Nem sejti, mi lehet az?

-           Nem tudom, de már nem is érdekel! Magával akarok menni és elfelejteni azt az alakot egy életre.

-           Maga pár nap alatt ilyen csúnyán bele esett? – csóválta a fejét együtt érzően Ava- Egyszer velem is megesett sok-sok évvel ezelőtt…

-           És mi történt?

-           Hm… - mosolyodott el a szupermodell- Hozzámentem és nem törődve a karrieremmel, szültem neki egy gyereket!

-           Ó…

-           Én azt mondom, beszéljen vele. Bizonyítsa be neki, hogy maga nem csak egy kis butácska modell.

-           Nem vagyok modell…

-           Szóval magának is van egy titka ő előtte…

Célzott és talált. Igaza volt, Claire is tudta, de jobban fájt neki, hogy Tom mit gondol róla, sem minthogy ilyeneken gondolkodjék. A Pompideau Központba indultak éppen, amikor a férfiba botlottak. A nő csak szótlanul nézett fel rá, annyi minden kavargott benne, hogy nem tudta kellően szavakba önteni.

-           Megvárunk a limuzinnal! – kacsintott rá Ava, majd magukra hagyta őket.

-           Jó reggelt. – köszönt Tom rekedtes hangon és a nő ajkait fixírozta, szomjazva a csókjára.

-           Bonjour…

-           Ezt magának hoztam… - nyújtott át egy borítékot, amit Claire kíváncsian nyitott ki, majd olvasni kezdte a benne lévő papírra írt szavakat.

„A szép szó szinonimái: nagyszerű, fenséges, örökszép, kellemes, tetszetős, gyönyörű, gyönyörű szép, gyönyörűséges, csinos, kecses, festői, díszes, szépséges, csodaszép, meseszép, tündérszép, világszép, elragadó, csodálatos, felejthetetlen, káprázatos, gyönyörködtető.”

Claire elhomályosuló tekintettel olvasta el az utolsó szavakat, felnézett Tomra, aki halvány mosollyal az arcán nézett rá. Hirtelen felindultságából átölelte a férfi nyakát és szenvedélyesen megcsókolta, aki szorosan magához ölelte a testét. A csók végén azonban ellépett tőle, tenyere a férfi arcán csattant. Széttépte a papírt, majd sebesen beült a limuzinba.

-           Várjon! – nézett utána Tom összezavarodva, de már késő volt.