Claire napokon át gondolkodott az ajánlaton, felsorakoztatott minden mellette álló érvet és minden ellenérvet, és bár több dolog szólt az ügy mellett, mégsem volt képes dönteni. A szíve Párizshoz húzta, hiszen azért költözött ide évekkel ezelőtt, nem tudta csak így elhagyni. Ugyanakkor, ahogyan azt Ava is mondta, ez nagy lehetőség, körbeutazhatnák a Föld minden pontját és még csak nem is neki kellene fizetnie. De… de valahogy Párizs csábítóbbnak tűnt. Imádta a reggeli friss piac illatát, az íncsiklandó fogások kiszűrődő illatait, a francia konyhát, a macskaköves utakat, a látnivalókat és a munkáját is úgy, ahogy van. Nem értette, miért gondolkodik ezen, el kellene fogadnia az állást, mégsem akarózott neki. Tom miatt. Ő itt él Párizsban és…

-           Úgysem lehet semmi sem… - nézett ki az ablakon elkenődve. Varázslatos estét töltöttek el együtt, de nem volt a józan eszénél, amikor engedte, hogy megcsókolja. Engedte? Pontosan ugyanúgy akarta. A férfi elvette a józan eszét, Claire pedig menthetetlenül belehabarodott. Mi más magyarázat lenne arra, hogy megfogadta, hogy nem találkozik vele többé, mégis elment vele? Elment az esze…

-           El kell fogadnod az állást Claire, nincs mese! Most azonnal felhívod Ava-t és… Tom? – hatalmasra tágult szemeivel az ablakon át bámult kifelé egy ismerős alakra a kikötőben. Tom volt az és egy másik férfi. Mire észbe kapott, már a kardigánját húzta fel és a táskájáért nyúlt. Egy kém ügyességével lopakodott ki a házból, nehogy a férfi meglássa, honnan jön, majd a tömegben egyre közelebb és közelebb keverődött hozzá.

-           Ne érts félre öcsi, Claire rendes lány… - hallotta Tom mondatát, ami melegséggel töltötte el.

-           Akkor? Miért nem mondod el neki az igazat? – kérdezte ezek szerint Tom testvére. Jobban megnézve hasonlítottak is egymásra.

Claire még közelebb férkőzött hozzájuk. Nem akart hallgatózni, de amikor meghallotta, hogy róla beszélgetnek, egyszerűen nem vitte tovább a lába, kíváncsi lett rá, mit gondolnak róla.

-           Nem lehet!

Milyen igazságról van szó? Lehet, hogy csak szórakozik vele? A gazdagoknál ez a szórakozás, vagy mi? Mi ez az egész?

-           Miért? Biztosan megértené! Tom, nem szégyellheted az életed, minden, amit tettél ez idáig, az te vagy! Ha pedig elmondod neki és nem képes becsülni, talán félreismerted őt…

-           Nem olyan könnyű… Claire nem értené meg, ő egy modell, a világ a lábai előtt hever…

Claire eddig bírta, ökölbe szorított kezét a szája elé tartotta, s csak úgy tudta megállni, hogy fel ne zokogjon, hogy a mutató ujjába harapott. Mi a fene ez az egész? Csak egy modell, akinek a lábai előtt hever a világ? Ennyire tartaná őt? Nem értené meg? Mégis mit? Talán nős? Vagy börtönben ült? Bántott valakit, vagy mi ez az egész? Nem akarta ezt tovább hallgatni, el kellett jönnie onnan. Mintha végigrohant volna az egész városon, úgy csukta be maga után a bejárati ajtót lihegve. Lerúgta lábáról saruját és a hálószobában bedőlt az ágyba, és szorosan összekuporodott.

-           Minden férfi féreg… nem érdemlik meg, hogy odaadjuk magunkat nekik…

Nem sírt, képtelen volt, egyszerűen csak ürességet érzett. Mintha gyomorszájon vágták volna, a pillangók helyét átvette a keserűség, a rózsaszín felhő szürke gomolyaggá vált, mely nyomasztóan lengte be az egész szobát. A kinti nyüzsgés már nem vidította fel, inkább bosszantotta, nem volt képes elviselni a távolból betekingető Eiffel-torony tetejét sem, Tom jutott eszébe róla. Átkozott férfiak!

-           Szóval, mit fogsz tenni? – kérdezte Bill Tomot, miután végeztek a piacon.

-           Hát… ha hazaértünk, elkészítem neked az egyik kedvenc fogásomat és…

-           Tudod jól, mire gondolok… Claire-rel.

-           Nem tudom, ez tényleg nem olyan egyszerű… ő már minden jót megszokott, érted? Hozzá szokott, hogy mindent megkaphat. Ha velem marad…

-           Nem szabad így gondolkodnod. Ha ilyen sekélyesnek néznéd, nem habarodtál volna bele. Pontosan tudod, hogy ő nem ilyen. Vagy nem?

-           De…

-           Én nem hiszem, hogy csak a pénzed kell neki, hiszen hányszor le akart már rázni, nem? Pedig a kezdettől fogta tudta… vagyis azt hitte, hogy gazdag vagy.

-           Igazad van! Holnap megkeresem és bevallok neki mindent…