-           Tom… Tom… - rázogatta valaki reggel, pedig aludni akart még, hogy Claire-rel lehessen.

-           Öcsi? – morgolódott ébredezve.

-           Nem kell dolgoznod?

-           Ma délutános vagyok…

-           Hol jártál este, mikor értél haza?

-           Későn Bill, későn! Claire-rel voltam egész este. Haza akartam kísérni, de ragaszkodott hozzá, hogy ne tegyem, mert már nagyon késő volt, így hazajöttem… hm… úgy hajnali négy körül azt hiszem…

-           Jól sikerült a randi? Bevallottad neki, ki vagy?

-           Nem, bár majdnem lebuktam… ez így nem mehet tovább, én el akartam mondani neki, de nem ronthattam el a pillanatot. Megcsókoltam…

-           Komolyan? – vigyorodott el Bill vidáman- Mesélj! – telepedett le az ágyra törökülésben.

-           Egy úriember ilyesmiről nem beszél!

-           Még jó, hogy te nem vagy az, igaz? Na gyerünk már, ide a részleteket.

-           Hát… - mosolyodott el Tom – Ott voltunk az Eiffel-toronynál, táncoltunk, aztán volt tűzijáték, én pedig… megcsókoltam… Hjaj Bill… - dőlt vissza az ágyba – Ő… ő olyan gyönyörű és… és gyönyörű…

-           Más szót nem ismersz? – cukkolta.

-           Ja igen! – pattant ki az ágyból és a könyvespolchoz baktatott. Kerített egy cetlit, majd fellapozta az irományt és bőszen jegyzetelni kezdett.

-           Totál be vagy kattanva!

-           Azt hiszem, szerelmes vagyok!

-           Én nem hiszem, tudom! Akkor ma jó napod lesz!

-           Mondok még! Pierre azt ígérte, ha tegnap jól teljesítek, ma kapok egy esélyt! Főzhetek, érted?

-           Nem mondod! Gratulálok, egy mázlista vagy! Nagyon büszke vagyok rád! – veregette vállon testvérét Bill – Muszáj felhívnom anyáékat! Mától nem csak engem akarsz majd felhizlalni!

-           Nagyon vicces!

-           Na hívom is őket!

-           Hajrá! Én visszafekszem még egy kicsit álmodozni!

            Claire hatalmas vigyorral az arcán baktatott az utcán, és bár hajnalban ért haza, egyáltalán nem volt fáradt. Semmi másra nem tudott gondolni, csak a csókra és a férfira, akitől kapta. Élete leggyönyörűbb éjszakája volt, tudta, hogy sosem felejti el. Pillekönnyűnek érezte magát és mintha a föld felett lebegett volna. Varázslatosan színesnek látott mindent

            Halkan dúdolgatva érkezett meg a hotelba, ahol felszedve Ava-t, egy limuzinban érkeztek meg a Pompideau Központ egyik bejáratához. Főpróbát tartottak, míg a modellek a kifutón gyakorolták a koreográfiát, addig a székeket is kellően elrendezték és a világítást is beállították, hogy a holnapi napon tökéletesen kezdetét vehesse a divathét. Az esemény házigazdája, Arthur Grant, elégedett volt mindenki munkájával és fülig érő szájjal mászkált fel-alá. Ava felajánlotta Claire-nek, hogy felveszi magához állandó asszisztensnek, hiszen tökéletesen végzi a munkáját és jól kijönnek, de Claire még nem fogadta el.

-           Gondolja át kedves, utazgathat szebbnél szebb városokba, a fizetése pedig dupla annyi lenne, mint most…

-           Nagyon hízelgő, hogy rám gondolt, de… de nem tudom, átgondolhatnám?

-           A divathét végéig adok magának időt, de ha szabad megjegyeznem, ez egy nagy lehetőség, kár lenne visszautasítania!

-           Tudom…