-           Szóval a ma esti beosztás! – szólt Pierre a bál előtt pár órával a konyhában- Mindenkitől tökéletes munkát várok. A pincérek folyamatosan váltsák egymást, egyetlen üres tányért sem akarok odabent látni, világos? Idekint mindenki folyamatosan dolgozik, a pezsgők és a borok tökéletesen hidegek legyenek! Mint azt észrevették, a hotel a divathét modelljeit szállásolja el, tehát fokozott figyelem irányul most ránk is. Tökéletesen precíz munkát várok mindenkitől! Ennyi lett volna, oszoljanak!

-           Igen uram! – hangzott a válasz.

-           Köszönöm. Tom?

-           Igen? – lépett közelebb a férfi.

-           Az egyik pincér beteg, ma este néhány alkalomra beugrik helyette!

-           Hogy én? – sápadt el Tom.

-           Talán gondot okoz?

Tudta, hogy nem mondhat nemet, az előző napi késése után meg kell húznia magát, ha jót akar. De mi van, ha Claire is ott lesz a bálon? Márpedig miért ne lenne ott, hiszen modell.

-           Nem uram! Természetesen nem!

-           Helyes! Arra gondoltam, ha ma este jól teljesít… talán holnap odaeresztem a sütő mellé…

-           Komolyan? Az fantasztikus lenne! Köszönöm uram!

-           Még ne köszönje! – nézett rá szigorúan Pierre, majd halvány mosollyal az arcán elfordult és tapsolt egyet- Gyerünk emberek, munkára!

Tom izgatott vigyorral az arcán látott munkához, a legjobb formáját akarta hozni, minden másról megfeledkezett. Mint a kisangyal, pakolta az előételeket a kis tálcákra, kristálytisztára törölt poharakat sorakoztatott, ellenőrizte a pezsgőket és borokat, mindenre gondja volt. Pierre nyomon követte minden lépését, nagy jövőt látott benne, szorgalmasabb alkalmazottat nem igen látott még.

-           Készen van. – lépett hátrább Ava Claire-től, miután gondosan kisminkelte- Nézze meg magát kedvesem, egyszerűen… káprázatos!

-           Gondolja? – fordult meg és a tükörbe nézett – Te jó ég Ava, Miss Quenn… Szép lettem…

-           Maga eddig is szép volt kedves… - nevetett a szupermodell- Én csupán kihangsúlyoztam… Le fog esni az álluk!

-           Merci! Mindent! A ruha is mesés! Maga is gyönyörű!

-           Mit szól… elkápráztatjuk őket?

-           El! – jelentette ki magabiztosan Claire. Sosem érezte még ilyen erősnek és nőiesnek magát egyszerre.

-           Akkor menjünk! Ma este mindenkit meghódítunk! – kacsintott Ava mosolyogva.

            A Keppler Hotel bálterme ízlésesen volt kidíszítve, a vendégek többsége már jelen volt, de folyamatosan érkeztek még. Ava Quenn csodásan festett mélyvörös pánt nélküli koktélruhájában, mely a térdét verdeste és könnyedén libbent minden lépése után. Hiába, kitűnő ízlése volt, kétségtelen. Azonban Tom szeme másvalakin akadt meg. Egy káprázatosan szép nőt látott lefelé suhanni a lépcsőn. Hosszú gesztenyebarna hajában lágy hullámok fodrozódtak, arca tündökölt, barna szemeit halvány türkiz smink keretezte, ajkain világos rúzs díszlett. Tengerkék selyemruhája gyengéden simogatta napbarnított bőrét, térde ki-kivillant a ruha alól. A kisestélyi a fantáziára bízta a lényeget, éppen ettől volt olyan őrjítő az egész.

-           Claire... – nyalta meg ajkait Tom sóváran.

-           Tom? – szólongatta Pierre- Tom? Hol jár az esze?

-           Bocsánat! – tért magához a férfi.

-           Nehogy elszúrja még kezdés előtt nekem! Gondoljon a jövőjére, nyomás!

-           Igen uram!

Akármennyire is szerette volna még Claire-t bámulni, el kellett kerülnie. Ha meglátja, vége van. Nem bukhat le, most nem! Ha legközelebb találkoznak, bevall neki mindent, de ma nem lehet. Claire minden bizonnyal jelenetet rendezne, és azt a munkája bánná. Már olyan közel a cél…