Tom késő este ért haza, ugyanis az étterem este 10-kor zárt be és utána még fel kellett mosnia. Tudta, hogy Pierre jót akar neki, mindig is mellette állt és tanítgatta, mint egy diákot. De egy ideje már nem kellett kimennie a piacra, amit annak tudott be, hogy kezdik komolyabban venni őt. Most mégis az ő nyakába varrták, s neki nem volt választása, mint szó nélkül tűrnie, ha jót akar magának.

Másnap már 6-kor kint volt a kikötői piacon és sorra látogatta az árusokat. Rendelt mindent, ami fel volt írva neki, s meghagyta, hogy szállítsák az hotel étterméhez. Egy órán át bajlódott vele, hisz a piac nem volt éppen kicsi, a környező éttermek is onnan vásárolták az alapanyagokat. Az igényes étel titka a friss áru, ez megkerülhetetlen volt egy francia étteremnél.

Claire halvány mosollyal az arcán csodálta a Szajna vizét, mint minden reggel. Érezte a friss gyümölcsök és zöldségek összetéveszthetetlen illatát. Vett egy almát és azt majszolta, amikor ismerőssel futott össze.

-           Tom? – kis híján félrenyelt a meglepetéstől. Most mit fog mondani neki, mit keres errefelé?

-           Claire. Milyen kellemes meglepetés!

-           Bonjour…

-           Milyen csinos ma reggel!

-           Merci…

-           Szeret korán kelni?

-           Olyasmi… - mondta, azt mégsem árulhatta el, hogy nincs más választása a munkája miatt- Na és maga?

-           Olyasmi… - felelte Tom zavartan- Tudja én étteremben, vagyis… hm… ellenőrző körúton vagyok.

-           Hogy érti?

-           Enyém a Keppler Hotel étterme és innen szállítjuk a friss árut.

-           Nem is tudtam, hogy az a tulaj dolga.

-           Nem is, de néha napján azért erre nézek, biztos, ami biztos.

-           Ó, értem… - sápadt el Claire. Hát tényleg gazdag…

-           És maga mi járatban ilyen messze a hoteltől?

-           Olyan zavarban vagyok, tudja városnézésre indultam, most pedig eltévedtem…

-           Hívhatok magának egy taxit?

-           Nocsak, mi történt a helikopterrel?

-           Ah, unalmas! – mosolyodott el Tom.

-           Ne csináljon belőlem gondot, visszatalálok én, megoldom…

-           Nos… az az igazság, hogy nekem itt még el kell intéznem pár dolgot, de…

-           Nem is zavarom tovább, majd a taxi odavisz! – intett le egy járgányt, majd pillanatok alatt beszállt.

-           Várjon!

-           Bonjour Noah, vigyen innen, amilyen gyorsan csak tud kérem…

-           Déjá! – azzal elhajtottak.

-           Étteremtulajdonos? – súgta maga elé Claire rémülten- Étteremtulajdonos…

-           Étteremtulajdonos, te ökör! – szidta magát Tom a taxi után nézve- Mélyebbre már nem is süllyedhetsz…

Claire egész nap zaklatott volt, az sem dobta fel, hogy maga Ava Queen kérte meg, hogy kísérje el vásárolni egy ruhát az esti bálra, amit a divathét alkalmából szerveztek a Keppler Hotel báltermében.

-           Mi a baj kedves? – kérdezte a szupermodell az egyik üzletben- Itt vagyunk több száz gyönyörű ruha társaságában, mi kellhet még?

-           Nem akarom az én bajaimmal nyaggatni…

-           Akár hiszi, akár nem, én is csak egy egyszerű nő vagyok… Leszek a legjobb barátja, ha maga is nekem, míg itt vagyok… Milyen férfiról van szó?

-           Honnan…

-           Kedvesem… - mosolyodott el- Mindig férfiról van szó…

-           Megismertem valakit pár napja… De tudja én nem vagyok valami gazdag…

-           Ő pedig az…

-           Az, de még mennyire… a hotel éttermének tulajdonosa… ez reménytelen…

-           Hm, én nem mondanám… szerelmes?

-           Nem! – vágta rá Claire kissé túl gyorsan- Dehogy, hisz nem is ismerem, csak párszor összefutottunk.

-           Ha nem szerelem, akkor jó! Eljön ma a bálba velem, veszünk egy gyönyörű ruhát és kiélvezi, míg lehet.

-           Nincs annyi pénzem…

-           Nekem igen!

-           Nem fogadhatom el.

-           Sssh! Megmondtam, míg itt vagyok, mi jó barátnők vagyunk! Maga tökéletes asszisztens, kedves, pontos és gyönyörű is. Főnyeremény. Ha nem kell annak a dögnek így, hát mutassa meg, mit veszíthet.

-           Nem tudja, hogy szegény vagyok, én… én azt mondtam neki, modell vagyok… Tudom, hogy butaság volt, nem is tudom, mit képzeltem, úgy szégyellem magam…

-           Akár igaz is lehet!

-           Tessék? – kapta fel a fejét a nő.

-           Ma este bármi megtörténhet…