Claire aznap est�re igencsak elf�radt, ugyanis Ava nem sok feladatot adott neki, ez�rt befogt�k a rendezv�nyszervez�sbe is, hogy seg�tsen, de nem b�nta. Gyorsan megf�rd�tt, azt�n ki�lt az erk�lyre egy b�gre kaka�val. A ny�ri �jszaka kellemesen langyos volt, a sz�l is melegen f�jt. N�zte a szemk�zt csordog�l� Szajn�t, mely a lak��p�lett�l alig 20 m�terre volt. �jszaka a legszebb. Valami�rt az a f�rfi jutott esz�be reggelr�l. A nap folyam�n el volt foglalva, �gy csak pillanatokig gondolt r�, t�bbre nem volt ideje. De alig v�rta, hogy haza�rjen �s gondolkodhasson rajta.

Igaz, hogy ler�zta, de sz�vesen elment volna vele vacsor�zni. Az igazs�g az, hogy nem hitte, hogy hozz� val�. Ahogyan a f�rfi k�nnyed�n viccelt a mag�ng�ppel �s a helikopterrel, l�tszott rajta, hogy nem esne nehez�re bev�ltani adott szav�t. M�rpedig akkor gazdag. T�l gazdag. Ki � a f�rfihoz k�pest? Igaz�n senki, csak egy kis asszisztens a h�tt�rb�l. Senki sem ismeri, vannak ugyan bar�tai, de csek�ly a l�tsz�m, akik annak mondhatj�k �t. Mit akarna egy olyan j�k�p� �s gazdag f�rfi egy olyan frusk�t�l, aki egyszob�s lak�sban tengeti mindennapjait? B�r szerette a lak�st, pont neki val� volt, �s mindent �talak�tott rajta, amit lehetett, hogy otthonoss� tegye �s ez siker�lt is. Meleg barna �s narancs �rnyalatok uralkodtak a lak�sban, minim�lis berendez�s a kis hely miatt, de neki t�k�letesen megfelelt. Aminek nem volt hely, azok a k�nyvek. Rengeteg k�nyve volt, a polc m�r roskadozott, be kellene szerezni egy �jat. A k�rd�s m�r csak az, hogy mib�l. Azt rem�lte, a divath�t ut�n lesz annyi plusz p�nze, hogy tudjon valamennyit f�lrerakni.

M�snap d�lben v�gzett Ava-n�l egy id�re, aki elk�ldte, hogy egyen valamit, mert az eg�sz d�lut�nt a pr�b�kon t�ltik majd. A sz�l er�sebben f�jt, mint eddig, de Claire-nek csak j�l esett m�r egy kis h�s�l�s. Egy k�nyelmes r�vidnadr�got v�lasztott aznapra, egy egyszer� feh�r p�l�val �s sz�rke s�llal, amit ide-oda dob�lt a sz�l. Haj�t �sszek�t�tte, hogy ne verdesse az arc�t. �ppen letette a telefonj�t, amikor a sz�lloda el�tt ism�t tal�lkozott a f�rfival.

-           J� napot! – mosolygott r�.

-           Bonjour! – lep�d�tt meg Claire. Szent�l meg volt gy�z�dve r�la, hogy t�bb� nem tal�lkoznak, de a sz�ve m�ly�n boldog volt miatta, ki tudja mi�rt.

-           �llja a szav�t? – k�rdezte Tom.

-           Hogy �rti?

-           Azt mondta, �ll a randi, ha �jra tal�lkozunk! Bevallom, a szemk�zti k�v�z�ban �cs�r�gtem eg�sz reggel, h�tha ism�t megpillantom…

-           Komolyan mondja?

-           Ny�lasan hangzik? Mondok m�g ny�lasabbat, �gy �reztem, nek�nk meg kell ismern�nk egym�st.

-           Ak�rmilyen furcsa, hasonl�t �reztem �n is…

-           M�gis itt hagyott…

-           Ez bonyolult…

-           Eb�d k�zben elmes�li…

-           Csak hogy az �g�retem vacsor�r�l sz�lt.

-           Ne tegye ezt velem, ez kegyetlens�g… - kapta el a v�kony s�l v�g�t Tom �s gyeng�den k�zelebb h�zta a n�t, m�g az fel nem n�zett a szemeibe- Nem �hes?

-           Na j�, rendben… v�letlen�l �ppen farkas�hes vagyok! – mosolyodott el Claire �s m�lyen a f�rfi szemeibe n�zett. Isten r� a tan�, hogy nem akarta beadni a derek�t, mert tudta, hogy ez nem helyes. Nem illenek �ssze, nem akarta, hogy a f�rfi k�s�bb azt higgye, csak a p�nz�re f�jt a foga. De nem akart gondolkodni, egyszer�en el akart menni Tommal. T�bb� �gysem tal�lkoznak, vagy ha m�gis, h�t hat�rozottabb lesz.

            Egy k�zeli �tterembe mentek, ami nem volt t�l olcs�, de t�l dr�ga sem. Tal�n ezzel akarja lekenyerezni �t a f�rfi, hogy nem fitogtatja a gazdags�g�t? Ak�rhogy is, j� h�z�s volt. Az eb�d nagyj�b�l csendben telt, �m amikor v�geztek a desszerttel, j�llakottan d�ltek h�tra egy-egy poh�r bor mellett. Ekkor kezdtek csak igaz�n besz�lgetni, s a cseveg�s lassan �tment kihallgat�sba.