Párizsban tipikus nyári idő volt, nem is csoda. Még csak július derekán járt az évszak. A macskaköves utcákon emberek jártak-keltek, nem zavartatva magukat a korai időpont miatt. Errefelé mindig ilyen volt, az emberek szívesen keltek korán, hogy bebarangolhassák eme gyönyörű várost és nevezetességeit. Az üzletekből mesés illatok szállingóztak, hol a cukrászda édes illata csábította be a korán kelőket, hol az éttermek íncsiklandó fogásai.

A Szajna lustán csordogált medrében, a kikötőben friss hal illata szállt, Claire Monroe élvezettel szippantott a levegőbe, mint minden reggel. Néhány percre megállt a kikötő korlátjánál és a vizet nézte, amint az kíváncsi turistákat szállít egy-egy gyönyörű hajón. Imádta ezt a várost. Megfordult és egy darabig gyalog ment tovább az utcán, magas sarkújának kopogása jelezte a tempót. Egy újabb munkanap, gondolta izgalommal. A párizsi divathét lassan esedékes, s övé volt a megtiszteltetés, hogy a világhírű szupermodell, Ava Queen asszisztense legyen arra a rövid időre, és mindent elintézzen neki, amire csak kéri.

Órájára nézett, a mutató fél hetet mutatott, lassan felébred a többi turista is, s elindulnak a városnéző buszok és különböző csoportok. És bár a városnak ezen részén nem sok a látnivaló, leszámítva a kikötőt, mégis itt kezdődik az őrület legelőször. A környéken csak olcsóbb szállodák, hotelek és motelek voltak, a külföldiek többsége ezekben szállt meg. Miközben taxi után nézett barna szemeivel, beletúrt gesztenyebarna fürtjeibe. Megigazította könnyed sálját és megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor egy kocsi fékezett le mellette.

-           Bonjour! Hová vihetem?

-           Noah! – mosolyodott el Claire az ismerős taxist látva – Bonjour! A Keppler Hotelhez s’il  vous plait!

-           Máris!

Beletelt egy kis időbe, míg beértek a belvárosba, de Claire számított erre, Párizsban nagy a forgalom, ezért mindig hamarabb indult el otthonról, de nem is bánta. Mindig is korán kelő volt. Míg beértek evett egy müzli szeletet reggeli gyanánt az otthoni pirítós és kávé után.

-           Megérkeztünk!

-           Merci Noah! – adott neki néhány eurót a nő, majd kiszállt- Au revoir!

-           Au revoir kedves!

Claire sarkon fordult és szemügyre vette Párizs egyik legszebb szállodáját, mely négy csillagát méltón érdemelte ki. Előhalászta kistükrét, és gyorsan ellenőrizte külsejét. Visszafogott térdig érő szürke szoknyát vett fel, mely tökéletesen kihangsúlyozta alakját, mégsem volt kihívó. Hozzá halványsárga ujjatlan blúzt választott krémszínű sállal. Hasonló színű szandáljával célba vette a bejáratot, melynek ajtaját udvariasan kitárták előtte. Belépett a kellemesen hűvös előcsarnokba, majd a pulthoz sietve megadta a nevét, mielőtt tovább irányították volna. A lifttel a harmadik emeletre vitette magát, ahol kisebb lakosztályok kaptak helyet. A 39-es szoba ajtaján kopogtatott, ami kisvártatva ki is nyílt előtte, így ő belépett rajta.

-           Bonjour kisasszony! – üdvözölte kedves mosollyal Ava Queen-t és kezet nyújtott neki- Én leszek az asszisztense, míg ön itt van! A nevem Claire Monroe! Nagy megtiszteltetés magával dolgozni…

-           Üdvözlöm! Maga igazán csinos, nem gondolkodott még el a modell szakmán?

-           Nagyon kedves, de én jobb szeretek a háttérben megmaradni! A szervezés az én világom!

-           Nem csak szép, de okos is! Kedvelem magát! Ne higgye, hogy olyan könnyű ez a szakma, mint aminek látszik!

-           Sajnos pontosan tisztában vagyok vele, ezért is csodálom magát annyira!

-           Igazán kedves, azt hiszem, jól megleszünk! – kacsintott a modell, majd a fürdőbe vonult – Az első feladata az lesz, hogy mire délben felébredek, előkerítse a fodrászomat és a sminkesemet kérem!

-           Meglesz! Még valamit?

-           Addigra egy kávé is jól esne…

-           Meglesz!

-           Köszönöm, egyelőre ennyi lesz! Egész éjszaka utaztam, pihennék egy kicsit!

-           Természetesen!

-           Köszönöm, akkor délben keltsen fel, legyen szíves!

-           Meglesz! Au revoir!

Claire jókedvűen hagyta el a szállodát. Szerencséjére nem csalódott a szupermodellben, tartott tőle, hogy egy hisztérikával lesz dolga, ám tévedett. Lehetne ennél tökéletesebb az élet? Abban a pillanatban, ahogy ezt végiggondolta, valaki a szálloda előtti járdán hátulról fellökte, s ő fájdalmasan borult fel.