1 évvel később…

-           Megetettem, szerintem elálmosodott… - Megan csatlakozott Emmával a kezében Tomhoz, aki a nappaliban ült és a tv-t kapcsolgatta a nő házában. Most kikapcsolta a készüléket és minden sejtjével rá figyelt. Melegség áradt szét a testében, ha csak rájuk nézett.

-           Szerintem nagyon jó anya leszel… - bökte ki rekedtes hangon.

-           Ugyan… - fektette le Emmát a kiságyba, majd leült Tom mellé és szembe fordultak egymással.

-           Hozzám költözöl? – fogta meg a kezeit a férfi és csillogó szemekkel várta a választ.

-           Nem! – felelt higgadtan Megan.

-           És én hozzád?

-           Igen!

-           Hozzám jössz feleségül?

-           Még nem!

-           Szülsz nekem kisbabát? – faggatózott tovább Tom, egy pillanatig sem csüggedt.

-           Egyszer majd igen! – mosolyodott el Megan.

-           Szeretsz?

-           Nem!

-           Imádsz?

-           Igen!

-           Örökre velem maradsz?

-           Nem… - hajolt közelebb Meg és egy apró csókot nyomott Tom ajkaira- Még utána is… - súgta.

Tom szerelmes vigyorral az arcán telepedett a nő fölé és a nyakát kezdte csókolgatni.

-           Holnap megjönnek Kate-ék a nyaralásból, addig bírd ki kérlek. Emma az első.

-           Emma az első! – szállt le róla a férfi- Minden évben ránk fogják hagyni?

-           Én nem bánom…

-           Majd csak lesz játszótársa…

-           Majd csak… - bólintott a nő.

-           Igen… - állt fel Tom, és a nő hálószobája felé vette az irányt, hogy nyugovóra térjenek.

-           Igen… Tom?

-           Hm?

-           Csak azt akartam mondani, hogy lehetséges, hogy nem is olyan soká! 9 hónap múlva, teszem azt…

-           Tessék? – fordult vissza Tom elkerekedett szemekkel – Nem hiszem el, hogy ezt csak így kibököd! – vigyorgott.

-           Tom! – nevetett a nő – Nem vagyok terhes. Még… de ha megjött a gerlepár és ismét egyedül leszünk, én ráérek.

-           Én is!

-           Szóval kisbabánk lesz?

-           Hihetetlen… - Tom igyekezett felfogni, de nehezen ment.

-           Szeretlek!

-           Te jó ég! –szorította magához szerelmét, majd halkan átvonultak a hálószobába, hogy meg ne zavarják Emmát. Hihetetlen, hogy a kis csöppség fel sem fogva ugyan, de minden fontosabb jelenetüknél ott volt, amikor vigyázni kezdtek rá és egy hónapon keresztül össze voltak zárva, és most is, amikor megbeszélték, hogy gyermeket vállalnak. Furcsa játékokat űz a sors az emberekkel, Megan és Tom rögös utat jártak be, mire egymásra találtak. Talán van valami abban a mondásban, hogy a gyűlöletet gyakran csak egy hajszál választja el a szerelemtől…

>VÉGE<