-           Nem akarjuk, hogy kísértetek legyenek közöttünk, ugye? – kérdezte Megan.

-           Nem… - bólintott Tom.

-           Akkor meg kell ismerned valakit.

-           Kit?

-           Robertet.

-           Robert… - sóhajtott Tom bosszúsan – Neki meg…

-           És rajta kívül még valakit. – szólt közbe Megan igyekezve visszatartani mosolyát.

-           Jézusom, kit?

-           Hát a feleségét! – nevetett fel a nő Tom arckifejezésén.

-           A… a feleségét?

-           Igen, őt! Tom, nekem az az érzésem, hogy te nagyon félre értettél valamit, ami engem és Robertet illet. Csupán barátok vagyunk, voltunk és leszünk is. Ennyi. Se több, se kevesebb. Nem tudom, miért nem bíztál bennem… - nézett le a járdára Megan szomorúan.

-           Nem benned nem bíztam édes… - húzta magához Tom, és tovább sétáltak a partig, és a homokban helyet foglaltak.

-           Viszont teljesen őszintének kell lennem, ha már elkezdtem, egyetlen titok sem maradhat közöttünk!

-           Oké!

-           Amikor New Yorkban voltam és összevesztünk telefonon, nos…

-           Tudom, egy barom voltam.

-           Igazad volt! Abban a részében, hogy Marc többet akar…

-           Mit csinált? – dühödött be Tom a másodperc törtrésze alatt, de Megan gyorsan tovább folytatta.

-           De nem volt semmi! Próbálkozott, de nem hagytam neki! A lényeg az, hogy aztán nem olyan cikket írt rólam, amit vártam, vagy megfelelt volna a valóságnak. Lényegtelen.

-           Mondták Billék, hogy New York nem úgy sült el, ahogy vártad, már értem, miért… Ha tudtam volna…

-           Ha tudtad volna, odajössz, jelenetet rendezel és minden csak még rosszabb lett volna, és én is megharagszom rád!

-           Miért?

-           Mert attól még, hogy együtt vagyunk, mindketten önálló emberek is vagyunk!

-           Ezt elfogadom, én sem voltam eddig az a komoly kapcsolatos típus…

-           Azt is tudom, hogy… hogy te írtad rólam azt a cikket… csak nem értettem, hiszen ha megírtad, támogatnod kellett. De New Yorkban mégis úgy éreztem, vissza akarsz húzni…

-           Csak féltettelek, lehetséges, hogy túlzásba vittem egy kicsit…

-           Igazad volt, hiszen Marc tényleg egy féreg volt. Ha legközelebb ilyen lesz, bár kötve hiszem, jössz te is velem, akár enged a főnököd, akár nem! – csókolta meg a férfit.

-           Nekem is van bevallani valóm! – kotorászta a homokot Tom.

-           Hallgatlak…

-           Nem feküdtem le senki mással Megan! Csak bántani akartalak… azt akartam, hogy neked is fájjon annyira, mint amennyire nekem fájt, amikor Roberttel láttalak hazajönni…

-           Tudom… - simogatta meg a férfi borostás arcát – Azért volt az a jelenet nálam a rózsaszirmokkal? Meg akartál lepni?

-           Igen…

-           Istenem… - nevetett fel Megan keserűen.

-           Mi olyan vicces? – kérdezte Tom elmosolyodva.

-           Hát mi! Mennyi félreértés, pedig csak le kellett volna ülnünk és megbeszélni…

-           De mi ahhoz túl büszkék vagyunk! – húzta el a száját a férfi.

-           Nem. Mától nem! – bújt hozzá Megan, Tom pedig hátradőlt és egy sziklának támasztotta a hátát. A nő feje a mellkasán nyugodott, szorosan átölelte őt és csak simogatta szélfutta haját. A tenger hullámainak hangja végül mindkettejüket megnyugtatta és kellemes bágyadtság lett úrrá rajtuk. A szél kissé felerősödött, de még mindig kellemesen langyosan fújt. Tom a nőre terítette pulóverét és a hátát cirógatta.

Mielőtt elnyomta volna őket a félálom, az futott át az agyukon, mennyire szeretik egymást. A sors különös tréfát űzött velük, annyi félreértés és bonyodalom történt, hogy már fel sem tudnák idézni, hol kezdődött minden. De igen. Emmára vigyáztak egy hónapot. És közben felszínre került minden érzés, melyet addig igyekeztek elnyomni és figyelmen kívül hagyni. Sőt, még annál is korábban kezdődött. Amikor összekoccant az autó, s ők veszekedni kezdtek. Tulajdonképpen akkor tetszett meg a nőnek a férfi pimasz vigyora és stílusa, és Tom sem látta még olyan vérforralóan dühösnek Megan-t. Hogy szerelem lett volna első látásra? Talán létezik olyan dolog, de nem az ő esetükben.