-           Itt is vagyok! – ült le a hintaágyra Megan, és átvette Emmát Billtől, aki így átült Kate mellé a kerti asztalhoz.

-           Tomot nem láttad? Ő is bent van valahol!

-           Nem! – vágta rá és Emma kezecskéjét puszilgatta – Neked vannak a legszebb kacsóid, bizony ám!

-           A lábacskáit se felejtsd el! – huppant le mellé Tom kisvártatva és apró csókot lehelt Megan kikandikáló vállára.

Pillangók röppentek és szálltak tova a nő gyomrában és szerelmes vigyor jelent meg az arcán.

-           Mit szólsz, ha vége a bulinak, kinézünk a tengerpartra? – súgta Tom és apró harapást mért a nő fülcimpájára.

-           Benne vagyok!

-           Kérsz valamit inni?

-           Megfürödtem egy pohár vízben, azt hiszem, most jön a főétel!

-           Salátát?

-           Megköszönném és szerintem Emmának is jó lesz ugyanaz!

-           Hozom!

-           Köszönjük! – boldog mosollyal az arcán dőlt hátra, s ekkor vette észre Kate-ék fürkésző pillantásait – Mi az?

-           Semmi… - rántottak vállat sejtelmes mosollyal.

A délután hátralevő része kellemesen telt az enyhe időben, Simone és Gordon kettesben üldögéltek az asztalnál és egymást próbálták legyőzni dámában, Kate és Bill Emmával bohóckodtak mellettük, Tom pedig Megan-nal heverészett a hintaágyon, nagyokat beszélgetve. A többiek mintha összebeszéltek volna, hagyták őket, talán érezték, hogy van mit bepótolniuk, hiszen annyit voltak egymástól távol. A békülésről persze nem tudtak, de vaknak kellett volna lenni ahhoz, hogy ne vegyék észre a változást.

-           Köszönünk mindent anyu! – köszönt el a kapuban Bill, és kinyitotta feleségének az autó ajtaját.

-           Jó legyél drágaságom! – mosolygott az asszony és elköszönt au unokájától is.

-           Pusszantalak hercegnőm! – rakta be a gyerekülésbe Megan a kicsit és jól becsatolta – Rosszat ne halljak! – kacsintott rá.

-           De ne ám! – helyeselt Tom, és becsukta az ajtót.

-           Annyira kár, hogy az Emma név már foglalt, ha egyszer lányom lett volna, úgy hívtam volna… - gondolkodott el Megan.

-           Ha fiú lesz, lehet majd Kevin?

-           Oké, de ha lány, akkor Claire?

-           Tetszik a Claire…

-           Nekem is a Kevin!

-           Akkor ezt… - és akkor döbbentek rá, miről beszélgettek idáig, s nem csak ők, de Bill és Kate is döbbenten meredt rájuk a kocsiból.

-           Öhm… - kapta el a tekintetét Megan zavartan és Tom is elvörösödött.

-           Jók legyetek! – intett Kate, majd elhajtottak.

Feszült csend telepedett közéjük, még jó, hogy Simone nem hallotta. Tőle is elköszöntek, aztán gyalog indultak a partra, ugyanis csak egy-két utcányira volt.

-           Örülök, hogy eljöttünk sétálni, ugyanis beszélni szerettem volna veled… - szólalt meg kisvártatva Megan és oldalra nézve Tomra tekintett, aki válaszul csak megfogta a kezét és úgy mentek tovább.

-           Hallgatlak…

-           Kettőnkről van szó… - állt meg a nő és szembe fordult Tommal – Valamit tisztáznom kell veled!