- Megvagy? – lpett be a nappaliba Tom, Megan egy fnykpekkel teli polc eltt llt.
- Igen.
- Baj van?
- Nincs. Brcsak nekem is lenne testvrem.
- Csak azrt mondod, mert egyke vagy. Akinek testvre van, egyke lenne. Akinek egyenes a haja, hullmosat akar s fordtva.
- n is hullmosat akarok… - mosolyodott el hajba trva Megan.
- Nekem tetszik gy… - simtott vgig a tincseken Tom.
- Khm… anyukd adott nekem egy plt.
- Megmutatom, hol veheted t.
- Ksznm…
- Ez volt az n szobm, amikor tkltztnk ide Los Angelesbe, de hamar elkltztnk.
- Te tudsz gitrozni? – akadt meg a szeme a hangszeren.
- Egy kicsit. ltzz t.
- Nem jtszol nekem egy kicsit?
- Mirt cserbe? – krdezte Tom elmosolyodva.
- Amit… akarsz…
- Egy puszi?
- Legyen. – blintott Megan.
- Elre krem! – lpett oda a frfi s szenvedlyes lendlettel cskolta meg Megan-t, aki habozs nlkl viszonozta, s lelte maghoz Tom testt, amilyen kzel csak lehetett. A klcsn adott pl a fldn landolt a kezbl, de szre sem vettk, csak cskoltk egymst.
- Megan, az rdg vigyen el. Nem brom tovbb nlkled!
- Tom… - kapaszkodott a frfi pljba, hogy majd’ letpte rla.
- Ne haragudj a pr nappal korbbi viselkedsemre…
- Nem rdekes…
- De igen! – fogta meg az arct gyengden s vgigsimtott rajta- Folyton csak bntalak…
- n sem vagyok klnb… de az esetek 90%-t flrerted Tom!
- Szval az n hibm? – lpett el tle a frfi dhsen.
- Igen, a tid! – tette cspre a kezt Megan.
Tom nem tudott ellenllni dacos szemeinek, bszkn felszegett llnak, a testhez feszl nedves ruhnak, csapzott hajnak, nevetve hzta vissza maghoz s hmozta le rla a blzt.
- Tudom, hogy egy idita vagyok! – cskolgatta a n mellkast, ami egyre szaporbban emelkedett.
- Igen, az vagy… - hajtotta htra a fejt Megan.
- De idvel taln kinvk belle! – trt r a nyakra.
- Biztosan… - reszketeg shaj trt fel Megan torkbl s beletrt Tom kcos hajba.
- Ha hagysz r idt… - a flt cskolta.
- Hagyok… - blogatott hevesen a n.
- Sokat jelentesz nekem…
- Tudom…
- n is neked… - nzett fel r Tom.
- Te is nekem… - blintott Megan s a szembe intzte a szavakat – Nagyon sokat…
- n sze…
- Megan? Tom? – szlongatta ket Simone s kzeled lptek zajt hallottk.
- n nem vagyok itt! – sgta Tom s az ajt mg surrant, hogy ha az kinylik, ne lssa meg az anyja.
- Flsz anyucitl? – nyjtotta ki r a nyelvt a n, majd kikiablt – Egyetlen pillanat s kint vagyok!
- Tomot nem lttad?
- Tomot? – lpett a frfi fel gonoszan mosolyogva, aki ktsgbeesetten mutogatta neki, hogy ne szljon egy szt sem – Nem, mostanban nem! – karolta t a nyaknl – Nem ltok n mr semmit… - cskolta meg Tom kvnatosan hsos ajkait.
|