-           Megvagy? – lépett be a nappaliba Tom, Megan egy fényképekkel teli polc előtt állt.

-           Igen.

-           Baj van?

-           Nincs. Bárcsak nekem is lenne testvérem.

-           Csak azért mondod, mert egyke vagy. Akinek testvére van, egyke lenne. Akinek egyenes a haja, hullámosat akar és fordítva.

-           Én is hullámosat akarok… - mosolyodott el hajába túrva Megan.

-           Nekem tetszik így… - simított végig a tincseken Tom.

-           Khm… anyukád adott nekem egy pólót.

-           Megmutatom, hol veheted át.

-           Köszönöm…

-           Ez volt az én szobám, amikor átköltöztünk ide Los Angelesbe, de hamar elköltöztünk.

-           Te tudsz gitározni? – akadt meg a szeme a hangszeren.

-           Egy kicsit. Öltözz át.

-           Nem játszol nekem egy kicsit?

-           Miért cserébe? – kérdezte Tom elmosolyodva.

-           Amit… akarsz…

-           Egy puszi?

-           Legyen. – bólintott Megan.

-           Előre kérem! – lépett oda a férfi és szenvedélyes lendülettel csókolta meg Megan-t, aki habozás nélkül viszonozta, és ölelte magához Tom testét, amilyen közel csak lehetett. A kölcsön adott póló a földön landolt a kezéből, de észre sem vették, csak csókolták egymást.

-           Megan, az ördög vigyen el. Nem bírom tovább nélküled!

-           Tom… - kapaszkodott a férfi pólójába, hogy majd’ letépte róla.

-           Ne haragudj a pár nappal korábbi viselkedésemre…

-           Nem érdekes…

-           De igen! – fogta meg az arcát gyengéden és végigsimított rajta- Folyton csak bántalak…

-           Én sem vagyok különb… de az esetek 90%-át félreérted Tom!

-           Szóval az én hibám? – lépett el tőle a férfi dühösen.

-           Igen, a tiéd! – tette csípőre a kezét Megan.

Tom nem tudott ellenállni dacos szemeinek, büszkén felszegett állának, a testéhez feszülő nedves ruhának, csapzott hajának, nevetve húzta vissza magához és hámozta le róla a blúzt.

-           Tudom, hogy egy idióta vagyok! – csókolgatta a nő mellkasát, ami egyre szaporábban emelkedett.

-           Igen, az vagy… - hajtotta hátra a fejét Megan.

-           De idővel talán kinövök belőle! – tért rá a nyakára.

-           Biztosan… - reszketeg sóhaj tört fel Megan torkából és beletúrt Tom kócos hajába.

-           Ha hagysz rá időt… - a fülét csókolta.

-           Hagyok… - bólogatott hevesen a nő.

-           Sokat jelentesz nekem…

-           Tudom…

-           Én is neked… - nézett fel rá Tom.

-           Te is nekem… - bólintott Megan és a szemébe intézte a szavakat – Nagyon sokat…

-           Én sze…

-           Megan? Tom? – szólongatta őket Simone és közeledő léptek zaját hallották.

-           Én nem vagyok itt! – súgta Tom és az ajtó mögé surrant, hogy ha az kinyílik, ne lássa meg az anyja.

-           Félsz anyucitól? – nyújtotta ki rá a nyelvét a nő, majd kikiabált – Egyetlen pillanat és kint vagyok!

-           Tomot nem láttad?

-           Tomot? – lépett a férfi felé gonoszan mosolyogva, aki kétségbeesetten mutogatta neki, hogy ne szóljon egy szót sem – Nem, mostanában nem! – karolta át a nyakánál – Nem látok én már semmit… - csókolta meg Tom kívánatosan húsos ajkait.