Megan igyekezett egész idő alatt nem Tom felé nézni. Fogalma sem volt, miként kezelhetné a helyzetet. Nem akart haragudni Tomra, miután megtudta, hogy ő írta azt a cikket, már nem is tudott. De Tom attól még utálja, mert talán azt hiszi, hogy Roberttel valami van közöttük. Ha elmondaná, hogy mekkorát téved, vajon elhinné? Meghallgatná egyáltalán?

-           Szerbusz Megan! – csatlakozott a nőhöz Simone az italos asztalnál.

-           Simone… nagyon finom mindent!

-           Az Gordon érdeme! Imádja Los Angelesben, hogy szinte mindig jó idő van!

-           Igen, ez nagy előnye!

-           Önthetek egy kis limonádét?

-           Van vizem, köszönöm! Szóval? Miért akar most beszélgetni velem? Évek óta „ismerjük” egymást, az esküvőn találkoztunk, aztán Emma születése, keresztelése, szülinapja, stb. De mi ketten sosem beszélgettünk!

-           Okos nő vagy! – mosolyodott el az asszony – Úgy gondoltam, itt az ideje megismerkednünk, elvégre az unokám keresztanyja vagy, családtag!

-           Akkor gondolom, semmi köze ennek Tomhoz. Igaz?

-           Úgy látom, nem én vagyok az első, aki segíteni akar…

-           Ezen senki sem tud segíteni, majd mi ketten megoldjuk, már ha kell itt bármit is megoldani.

-           Ó igen, kell kedvesem, ez így nem jó! Egész nap kerültétek egymást, mintha legalább leprás lenne a másik. Senkinek sem jó így, vagy tévedek?

-           Nem. Nem téved.

-           Gondolkozz ezen, kérlek. – mosolygott rá Simone kedvesen, majd visszasétált a férjéhez.

Megan nagyon sóhajtva kortyolt vizébe, s majdnem félrenyelt, amikor egy jól ismert erős és meleg mellkas tapadt a hátához.

-           Libabőrös vagy… - súgta Tom rekedten a fülébe, lehelete csiklandozta Megan nyakát.

-           Nem miattad, hűvösödik! – vágta rá a nő.

-           Egy szóval sem mondtam, hogy miattam, de most már tudom, hogy igen!

Megan érezte a hangján, hogy mosolyog, és ez bosszantotta. Tom miért ilyen pimasz, miért ilyen magabiztos, amikor ő már semmit sem tud az égvilágon?

-           Mindjárt meleged lesz…

-           Na ide figyelj Tom Kaulitz… - pördült felé dühösen Meg, és Tom már be is csomagolta őt a pulóverébe, mely kényszerzubbonyként fonta körül a testét, s a férfi hátul fogta össze, miközben szorosan magához húzta. Igaza volt, Megan-t átjárta a forróság, ahogy felnézett a pimaszul csillogó barna szemekbe. Aztán valami hideget érzett a mellkasán.

-           Tom… - nyögte gyengén.

-           Shhh… - hajolt közelebb a nő ajkaihoz.

-           De…

-           Ne mondj semmit. –simogatta végig az arcát – Csak élvezd a pillanatot.

-           Élvezném, hidd el. De a pohár vizem, ha jól érzem, a mellkasomon landolt a pulóvered alatt!

Tom elvette az anyagot és komoly arccal szemlélte a károkat. Majd hajszálpontosan egyszerre buggyant ki belőlük a nevetés.

-           Kisfiam, néha vigyázhatnál! – méltatlankodott Simone, amint észrevette az esetet- Gyere Megan, adok neked valami ruhát, amit átvehetsz!

-           Köszönöm! – ment Simone-nal, mielőtt letámadja Tomot. Egy pillanatra minden olyan volt… olyan volt, mint egy hónapja, mielőtt elutazott volna New Yorkba.

Tom eltűnődve nézett a nő után, ha nem történik az az incidens a vízzel, talán… talán sikerült volna megcsókolnia. Ajkai égni kezdtek a gondolatra és forróság indult szét a mellkasából és csordogált tova az ereiben. Jó ég, milyen csók lett volna. És mennyire akarta. Kívánta. Vágyta. Az egész teste majd’ belesajdult a sóvárgásba. El tudják valaha is felejteni azt a sok rosszat, ami történt? Képes lenne átmosni az agyát is, ha azon múlna, hogy Megan megbocsájt neki a viselkedéséért. Bocsánatot kell kérnie tőle, de meghallgatná őt? Elhinné, ha azt mondja, csak a féltékenység beszélt belőle, mert annyira szereti?

-           Köszönöm szépen! – vette el a felé nyújtott egyszerű pólót Megan Simone-tól.

-           Nincs mit, a blúzodat kiteszem majd a napra, hátha gyorsan megszárad! Idebent átöltözhetsz valahol!

-           Köszönöm! – szólt utána, majd az ablakon át Tomra nézett, aki a hintaágyban ücsörgött Emmával. Hagyta volna, hogy megcsókolja? Akarta azt a csókot és Isten látta lelkét, belepusztul, ha nem kapja meg hamarosan.