Kate, amint azt ígérte, vasárnap reggel 10-kor kopogtatott Megan ajtaján, majd benyitva a nő hálószobája felé vette az irányt. Nem tetszett neki a látvány, Megan egy kupac csődtömegként ült az ágyán, kár is lett volna szépíteni.

-           Meggondoltad magad… - látott a fejébe Kate.

-           Minek menjek? Ott lesz Tom is…

-           Ajj Megan, ne légy ilyen szerencsétlen, azt hittem, felnőtt nő vagy.

-           Tévedtél… - bújt vissza a takaró alá duzzogva.

-           Huh, rendben. – vett egy mély levegőt Kate- Most úgy veszem, hogy remek alkalmam nyílt rá, hogy egy kamasz anyjának szerepét gyakorolhassam, és mire Emma annyi idős lesz, tökéletesen fog menni.

-           Ha-ha… - hallatszott a huzat alól.

-           Letusoltál már? – kérdezte Kate, lehúzva róla a takarót.

-           Héé!

-           Elég ebből, ki az ágyból, egy, kettő! Amíg tusolsz, én kiválasztom, miben menj.

-           Már megvan.

-           Akkor viszont főzök neked egy kávét! Rád fér!

-           Drága vagy! – vonult a fürdőbe Megan.

Egy órával később Megan a tükör előtt állt és éppen kedvenc smaragdzöld gyöngyfülbevalójával szenvedett. Nem vitte túlzásba az öltözködést, egyszerű barna, laza szövésű blúzt vett fel, ami kényelmes és hozzá egy egyszerű szűk farmert saruval. Halvány sminket tett fel, egy kis parfüm és már készen is volt.

-           Gyönyörű vagy, Tomnak csorogni fog az álla! – jelentette ki Kate, ám Megan nézésétől inkább korrigálta magát – Illetve Simone-nak tetszeni fogsz! – vigyorgott ártatlanul.

-           Mehetünk?

-           Igen!

Kate nem hagyott neki esélyt a visszatáncolásra, már a kocsiban ültek, amikor Megan-nak azon gondolkodott, melyik fánál ugorjon ki. Odaérve Simone és Gordon házához, kiszálltak és egy kopogtatás után, beléptek a kedves, otthonos és világos lakásba. Berendezése modern volt, látszott, hogy pár éve költöztek ide, mégis roppant meleg és barátságos volt. Narancs és barna színek uralkodtak és itt-ott egy kis krémszín, tökéletes ízlésről tanúskodva.

-           Megjöttünk! Segíthetek valamit? – kérdezte Kate a konyhába érve, ahol Simone-t találta.

-           Nem kell, minden megvan, köszönöm! Üdv Megan! – mosolygott rá.

-           Simone… - biccentett – Nagyon szép a házuk!

-           Nem jártál még itt?

-           Nem, általában Billéknél voltak az ünnepek. Biztos nem kell már segíteni semmit sem? – rakta le az ajándékbort a pultra.

-           Biztos, kedves tőletek! Menjetek csak ki a többiekhez!

-           El is rabolom akkor Emmát! – mosolyodott el izgatottan Megan és csatlakozott az udvaron a többiekhez.

-           Szia! – köszöntek az ikrek.

-           Gordon! Boldog születésnapot kívánok!

-           Köszönöm Megan, érezd jól magad nálunk, hogyan szereted a húst? Átsütve, vagy véresen?

-           Jól átsütve, köszönöm!

-           Parancs! – szalutált Gordon jó kedvűen, és visszatért a húsokhoz.

-           Hát itt van az én hercegnőm! – puszilgatta Emma buksiját Megan, és átvette a kicsit Billtől.

-           Nyűgös volt egész reggel! – mondta Bill – Talán téged hiányolt!

-           Egyértelmű! – mosolyodott el a nő és leült a közeli hintaágyba a kicsivel. Tom felállt a kerti székből, hogy csatlakozzon, de meggondolta magát és inkább befelé vette az irányt.

-           Beszarik… - ült le Bill mellé Kate- Az egyik bemenekül anyucihoz, a másik Emmát használja alibinek.

-           Borzalmasak… szerinted meddig duzzognak még?

-           Az a baj, hogy már azt sem tudom, melyiknek kellene bocsánatot kérnie a másiktól… - sóhajtott Kate.